Life story episode 2. (hétértékelő július 13 - július 19-ig.)

Szervusztok, kedves olvasók!
újabb hét ért a végéhez, így egy újabb hétértékelő bejegyzésben próbálom összefoglalni az eredményeket. Lesz benn jó is, rossz is, de inkább a jó többségben.

2009. július 13, Hétfő

A hét első nagy eseménye hétfőn történt (volna) meg. Egy ismerősömmel számomra nagyon fontos és komoly dolgokat szerettem volna megbeszélni négyszemközt. Ezt először a főnöke, majd egy barátnője hiúsította meg. Egyszerűen nem tudtunk kettesben maradni, márpedig ehhez a beszélgetéshez erre lenne szükség. Megbeszéltük, hogy szerdán megpróbálunk majd beszélni megint. ezek után Tapolcáról irány Devecser, ahol Petyával bicikliszerelést beszéltünk meg. A biciklivel hamar végeztünk, pár konfigurációs elvégzendő dolog volt rajta, alapjában véve nem sok baja volt a biciklinek. Petya mondta, hogy megy Ajkára lámpát venni, így megkértem, vigyen el magával. Elindultunk, de apukája szólt telefonon, hogy menjünk inkább vele, mert fűnyírót akar vásárolni. útnak indultunk. Tesco-ba, hova máshova. Meglett a kiszemelt masina, megvásárolták, elhoztuk, hazahoztuk, nem működött. Vissza Ajkára, majd jó adag idegeskedés után nem sok mindent lehetett intézni a vásárló meggyanusítását leszámítva. Ezek után hamar hazatekertem a naplementében, és picit fáradtan, de haza is értem.

2009. július 14, Kedd

A nap otthoni munkával telt. Volt uborkamosás, takarítás, babfeldolgozás. Tehát a szokásos. Nagyon örülök, hogy ennyi mindenben segítségül szolgálhatok otthon, de őszintén szólva már teli van a tököm a sok tennivalóval. Dehát ilyen a nyár. Sok a munka, de a gyümölcse igazán télen érik, mikor a kertben nincs frissen szedhető táplálék, de a fagyasztót és a pincét ilyenkor nyáron dugig töltjük, hogy legyen hova kapni, anélkül, hogy pénzbe kerüljön. Nap végére megint jól elfáradtam, majd lefekvés következett.

2009. július 15. Szerda
Eljött az újabb beszélgetés napja. Előtte azonban meglátogattam Annamarit az új munkahelyén. Testvérének van egy tetőszerkezetes boltja, ott dolgozik. Ott is óriási a forgalom, pláne kánikulában a nyár kellős közepén. Mindenesetre a kánikulával nem törődve, 34 fokban indultam útra a biciklimmel Tapolca felé. Előbb Annamari látogattam meg, ahol végső soron elszórakoztattuk egymást 3 óra magasságáig. Annamari volt oly kedves és meghívott egy hamburgerre is. majd visszaadom.. :P Ezek után mentem a beszélgetésre, de a barátnő megint ott volt, így megint felesleges volt az egész. Majd valamikor lesz alkalom négyszemközti beszélgetésre. Majd miután fater telefonált, hogy sok segítenivaló van, így hát elindultam haza bicajjal.

2009. július 16. Csütörtök
Semmi említésre méltó, szinte ugyanaz, mint a kedd. A délutánt egy Devecser túrával töltöttem, mivel kellet volna pár alkatrész a paripába. A bolt viszont idő előtt bezárt, így az alkatrészre félretett pénzt kellett az utcazenére való buszozásra költeni. Egyébként bicajjal mentem volna Veszprémbe Halimba-Öcs-Nagyvázsonyon át (csupán 63 km, két és fél óra) . Devecserből hazafelé terepen jöttem, Pusztamiskét ajkai irányba kerülve földúton. Este véglegesre csiszoltuk az utcazene látogatás részleteit a skacokkal.

2009. július 17. Péntek
Délutáni utcazenéig próbáltam elverni az időt. Hasznosan. A szuperinfóban és interneten olvasott hirdetésekből (melyek nem mindegyike volt álláshirdetés) prbáltam állást keríteni magamnak. Egy betanított munka nem jöhetett szóba, mert Tósok szélén volt, amit nem lehet bevállalni délutános műszakra. Egy másik, kerékpáros futárszolgálattal foglalkozó céget kerestem meg e-mailbe, vesznek-e fel kerékpáros futárokat. Gondoltam testhezálló lenne. Egy óra múlva kaptam rá választ, hogy amennyiben bővítésre kerül sor, megőrizték az e-mailem, és értesíteni fognak. egyelőre ez sem jött össze. Aztán meglett a nap első nagy kapása. Telefonon hívott a tapolcai TESCO munkaügyise, hogy üresedés van, és rám gondoltak. Pár hete voltam állásinterjún, akkor nem volt üresedés, nem tudtak foglalkoztatni. Most készletgazdálkodási asszisztens keresnek non-fodd osztályukra. Abban maradtunk, hogy a részleteket hétfőn délelőtt beszéljük meg. Előzőleg elfogadtam az ajánlatot. Ha hétfőn elintézzük az adminisztrációt, csütörtökön akár kezdhetek is. Körvonalakban a munkakörről. Rendeléseket kell intézni, meg az ezzel kapcsolatos adminisztrációt. Megvan a maga felelőssége, de ING-nél is volt ekkora. A munka 99%-ban délelőtti szakon folyik hétfőtől péntekig. Aztán még egy gyors alvást iktattam be a sűrű délutáni-éjszakai program elé, nehogy meghaljak. (Az utcazenéről külön bejegyzést írtam.)

2009. július 18. Szombat
A délelőttöt az utcazene fesztivállal kimerült akumlátorok feltöltésével töltöttem el. Délután gyors babozás, de csak annyi, amennyi egy főzetre elég, ugyanis nem fért be a fagyasztóládába több. Estére jó ízű vacsi, és viszonylag korai fekvés az álmosság miatt.

2009. július 19. Vasárnap
Korai kelés a korai fekvés hatására. Megzavar az éjszakázás. Első vásárlóként mentem boltba, majd kertimunka után újabb vödör uborka savanyításának előkészítése, azaz uborkamosás. Főzéshez való segédkezés után ebéd előtti alvás (feltehetően a korai kelés miatt). Ezek után meg gépelés ezerrel, mert azt is kell. blogzódás most már meg van, estére meg lesz még egy pokerverseny.

Friends Episode 2. (Veszprém, StreetMusic Fest '09)

Immár harmadik alkalommal látogattam el kedves barátaimmal a veszprémi utcazene fesztivál rendezvénysorozatának egyik napjára. A több napos szervezés után mindenkivel sikerült egyeztetni a dolgokat, így eldöntöttük, hogy 17-én, azaz pénteken indultunk útnak Veszprém városának szívébe. Előző nap, azaz csütörtökön sajnos Hajmási barátunk lemondta a programot, mondván, hogy ő az aratás örömeit kicsit túlzóan élvezte. Meg is jegyezte, hogy nem iszik többet. Legalábbis egyelőre. Pénteken délután még megbeszéltük a részleteket, ekkor érkezett Marci a hírrel, hogy ők is jönnek. Hogy kik az ők? Hát Barna volt lakótárs elvtárs, Marci, Szellem, Pusi, Czékus, meg pár úrkúti és zsófiapusztai úriember. Szűk baráti társaságunk így létszámban növekedett.
Ezzel a tudattal indultam útnak a Sümeg és Veszprém között közlekedő járattal 6 óra előtt Nyirádról. Magam részéről azt a feladatot választottam, hogy a buszra Ajkán felszálló utastársaimnak megpróbálok helyet biztosítani. Összesen három helyet sikerült biztosítanom, de a többiek is találtak maguknak megfelelő helyet. Szellem is megoldotta a padlón lévő lépcsővel az elhelyezés problémáját. Az utunk kellemesen, jó hangulatban telt, bár Úrkúttól-Szentgáltól a busz a már évek óta szokásos telítettségével haladt előre. Minekután mi a busz hátuljában foglaltunk helyet, nem zavartattuk magunkat az álló utazóközönség jelenlétében sem.
Veszprémbe érve először kettéváltunk. Mi hárman (Petya, Dodi és én) elmentünk körbenézni és kajálni a McDonald’s-ba, míg a többiek a Spar-ban vásároltak maguknak kenyér mellé valót. Majd miután mindkét csapat végzett a dolgaival, újból egyesültünk a Spar mögött-mellett található lépcsőn, és együtt folytattuk rövid italozással az este eltöltését. Miután meguntuk az egy helyben ülést, így Petyával és Dodival úgy döntöttünk, hogy útnak eredünk. Közbe Dodi felhívta Julcsit, majd találkoztunk vele és két szép mosolygós barátnőjével az óváros téri OTP nagyszínpadnál. Az este itt tánccal folytatódott, de mivel a csajoknak ment a buszuk, és a koncertnek is vége lett, áttelepítettük székhelyünket a Színházkerthez. Leültünk a lépcsőre, majd egy üveg jó bor elfogyasztása után beljebb mentünk a DJ színpad mellé, a szép lyányok közé. Egy idő után felmerültek némi etnikai problémák, így kb 1 órával később úgy döntöttünk, hogy tovább vándorlunk az Other Side Dance Cafe-ba, melyet Fridli Reni iwiw-es kiírásából ismertünk meg. Nekem nagyon bejött a hely, a zene nagyon jó volt, és ahhoz képest, hogy a hely a belvárosban van, a sör ára is megfizethető magasságban volt. Az egyetlen problémám talán csak az volt, hogy nálunk pár évvel idősebb korosztály volt leginkább jellemző, és az egyedek inkább párba rendeződve táncoltak. De azért nem volt a három jómadarunk tavaszi fecske, volt ott pár szingli rajtunk kívül is. Miután a DJ kicsit sokat ivott, ellaposult a zenéje, így a hangulat is.
Jó idő volt, már lassan hajnalodott is, így a skacokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Ellőtte persze megpihentünk egy óváros téri padon. Alaposan szemléltük a sok-sok szemetet a tér kövén, melyet a bulizók hagytak hátra maguk után, és elbeszélgettünk arról is, mennyi pénzt lehet vajon összegyűjteni az eldobált-hátrahagyott visszaváltható üvegek összeszedésével, és visszaváltásával. Petyának újabb szerelmi bánata lett a felbukkanó Kalasnyikovos csajok személyétől, de majd kiheveri talán, mint a tavalyi nőszemélyt is. Aztán elindultunk abba az irányba, amerre tavaly is, tehát fel a várba. Ezek után megmásztuk a Kálváriahegyet is, majd rövidebb-hosszabb lépcsőzések után újra megpihentünk a pirkadó égbolt alatt az Óváros téren ugyanazon a padon, mint egy órával előtte. Majd telt-múlt az idő, és lassan elérkezett a pillanat, mikor a buszpályaudvar felé kellett ballagni. Azaz nem kellett volna még, bőven üldögélhettünk volna még a padon, csak azért sétálva mégsem alszik az ember. Így hát a sétálóutcának kerülve közelítettük meg a pályaudvart. Közben egy társaságtól gyönyörű zenei aláfestést kaptunk.
A hazaút a szokásosan telt. Három buszra elegendő hazavágyó fesztiválozó várt ugyanarra a buszra, így aki nem volt elég szemfüles, már pedig voltak elég sokan így, azok nem fértek fel a buszra. Hála Dodinak volt ülőhelyem, és Veszprém határától Úrkútig aludtam, mint a bunda. Márkóig még úgy-ahogy felébredtem, mondtam is Petyának, hogy majd átadom neki a helyet Herenden, de ez valahogy nem jött össze, mivel Petya nem ébresztett fel. Ajkán a szokásos gyors elköszönés történt Dodival és Szellemmel, Petyától sajnos nem tudtam búcsút venni, mert hátul szállt le. Szellem minden esetre elől szállt le, és megkérdezte, hogy Tósok felé megy-e a busz. Miután a sofőrrel együtt elmondtuk neki, hogy nem, elköszönt, és leszállt. Mi pedig átmentünk az indulási oldalra. Ekkor Szellem felugrott a buszra, és újból megkérdezte, hogy Tósok felé megy-e a busz. Kicsit röhögnöm kellett. xD De a sofőr töredelmesen elmondta neki, hogy ez a busz még mindig nem megy Tósokra, és Szellem megint leszállt. A hazafelé vezető utam bóbiskolósan telt, de nem aludtam el. Leszállva a buszról bementem a boltba reggelit és kenyeret venni, majd hazaérve evés és fürdés után ágynak dőltem.
Hogy mi történt a nap hátralevő részében, az kiderül a holnap megíródott hétértékelő bejegyzésemből. Képeket is várhatóan csak később teszem fel. Vigyázzatok magatokra, sziasztok!

Bicycle Histories Episode 2. (Cycling in the heat wawe)

Szervusztok kedves olvasók!

Bármilyen híradót, vagy időjárás jelentést néztek, a következő pár napra mindenhol kánikulát ígérnek, ami valóban az lesz, hiszen hallottam már 36-38 celsiusfokos csúcshőmérsékleteket. Biciklis bejegyzéssorozatomban éppen ezért olyan aktuális dolgokról fogok írni, melyek nem csak kerékpárosoknak, hanem bármilyen sportot végző, vagy melegben dolgozó embernek adhat pár tippet, hogyan előzze meg a hőgutát.

Melyek is a legismertebb melegártalmak? Lássuk csak: hőguta, dehidráció(kiszáradás), leégés. Ezekről, és megelőzésükről írok pár sort nektek.

Először talán nézzük meg, mit művel az emberi szervezet melegben, tartós munkavégzés hatására. Mint jól tudjuk, az ember munkavégzés (mozgás) esetén izmaival a megevett tápanyagot mozgási energiává alakítja át, melynek mellékterméke a hő. Minél többet mozog az ember, annál több hőt bocsát ki. A szervezetnek viszont megvan az az ideális testhőmérséklete, avagy üzemi hőmérséklete, aminek meg kell maradnia ahhoz, hogy ne veszélyeztesse a belső szervek működését. Ezért a szervezetünk különböző reakciókkal tesz eleget a hő szabályozására. Három ilyenről beszélhetünk: izzadás, szőrszálak lesimulása, és az arteriolás értágulás. A legmegfigyelhetőbb mindenekek előtt az izzadás, hiszen az akár munkavégzés nélkül is, egyszerű melegebb időszakban előfordul. A lényege, hogy a szervezet a bőr alatti verejtékmirigyekből oldott ionokból álló legfőképpen víz alapú folyadékot (izzadságot)választ ki, mely a bőrre kijutva és onnan elpárologva hőt vesz el a szervezettől (a párolgás hőt igényel, amit a bőrtől vesz el). Az izzadás hátránya, hogy a szervezettől sok folyadékot, és nem utolsó sorban sok ásványianyagot von el. És hogy miért simulnak le a szőrszálak? Sokáig kellett ennek utánajárnom, de megtaláltam a választ. Az ember szőrszálai azt a célt szolgálják, hogy egy bizonyos hőszigetelőként szolgáló légréteget tart a bőrünk felszínén. Mindegyik szőrszálnak külön kis izma van, amely ha kell, felállítja a szőrünket, például hideg időben. Ez azért van, mert a hosszabb, felállt szőr vastagabb légréteget tud a bőrnél tartani, így a hőszigetelő hatás is nagyobb. Melegben pont ennek az ellenkezője történik. Az izmok elernyednek, és a szőrszálak rásimulnak a bőrre. Így nincs akkora levegőréteg, ami megakadályozná a hő elvesztését. Ami szervezetünk belsejét illeti, ott a vérerek teszik a dolgokat. Az artériák melletti izmok is elernyednek, így a vér gyorsabban áramolhat a vastag erekben, és a bőr felszínén található kis hajszálerek megtelnek vérrel, hogy minél több hőt adhasson le a bőrhöz közel Ezért van az, hogy kipirul az ember arca a melegben.
Most akkor lássuk a melegártalmak tünteteit, kialakulását, és megelőzését, valamint ha baj van, mit kell tenni.

Dehidráció (kiszáradás)
Mi történik azzal a biciklistával, aki nem iszik eleget? Kiszárad. De miért is? Legfőképpen az izzadás miatt. Az izzadással azonban nem csak vizet, hanem sókat, elsősorban közönséges konyhasót vesztünk. Ez nem azt jelenti, hogy szopogass sót, mert az fokozza a dehidrációt, ugyanis lassítja a gyomorban a folyadék felszívódását. Elég, ha fél liter vízbe éppen hogy egy csipet sót rakunk. Ennek íze nem érződik a vízben, de nagyrészt pótolja, melyet izzadás során vesztünk el. Ami az innivalókat illeti, jól meg kell nézni a cukortartalmát. A gyomorban ugyanis a cukor is visszafogja a folyadékfelszívódást, így nem érdemes a boltban akármilyen üdítőt venni. Én magam részéről mindig csapvizet, vagy forrásvizet viszek magammal. A különféle üdítők inkább meghozzák az ember szomját, minthogy elvennék azt. Lássuk akkor mik a kiszáradás tünetei. Van háromféle kiszáradási állapot: enyhe, közepesen súlyos, és súlyos dehidráció. A kategóriákat a vízveszteség testtömeghez viszonyított százalékában kell értelmezni.
Amíg a 2-5%-os testtömegvesztés áll fenn, addig nincs nagy baj, gyenge kiszáradással van dolgunk. Ennek tünetei: szomjúság, kevés vizelet. Megelőzése: még indulás előtt igyál legalább fél liter vizet. Mi a teendő? Inni kell.
Közepesen súlyos kiszáradásnál a testtömegveszteség eléri az 5-10%-ot. Ilyenkor jönnek elő a komolyabb tüneteket, mint például: Erős szomjúság, borzongás, émelygés, gyengeség, szapora pulzus, kevés vizelet. Ilyenkor azonnal meg kell állni pihenni, és megfelelően gondoskodni kell a folyadék és sóveszteség pótlásáról.
Súlyos dehidráció akkor következik be, mikor a testtömeg csökkenése meghaladja a 10%-ot. Ilyenkor komoly bajok következnek be, ha ezeket bárkin észleljük, orvost kell hívni. Tünetei: bódultság, magas testhőmérséklet, alacsony vérnyomás, gyenge pulzus, szemmel látható izomtérfogat-csökkenés, sokk. 15%-ot meghaladó veszteség során fellép a kóma, majd nem megfelelő intézkedések esetén beáll a halál.

Hőguta
A hőguta, vagy hőkimerülés az egyik leggyakrabban előforduló melegártalom, bár nem is gondolnánk. Legfőbb baj az, hogy a szervezet nem jelzi azonnal a folyadékveszteséget szomjúságérzettel, csak akkor, amikor az a határérték alá csökken. A lényeg: állandóan inni kell adott időközönként, és nem szabad megvárni, míg szomjasak leszünk. Én például a melegben 15-20 kilométerenként el szoktam fogyasztani fél liter vizet. A hőguta tünetei: kivörösödött arc, forró és száraz bőr, dülöngélő járás, magas testhőmérséklet. Súlyosabb esetben megszűnik az izzadás, és ájulás lép fel. Kezelése: Árnyékos helyen vizes takaróba csomagolva le kell hűteni a testhőmérsékletet 37,5 fok alá, közben hívni kell a mentőket, vagy az orvost.

Kész leégés!
Leégés a nyári napokon könnyen előfordulhat. Jó tudni, hogy az izzadság olyan vegyi anyagokat tartalmaz, mely megszűri az ultraibolya sugarakat, így van természetes fényvédő lakkozásunk is. Akinek ez nem elég, vásárolhat fényvédő krémeket, de az arcon ezek nem sokat érnek, mert lemosódnak az izzadságtól. Érdemes napos időben fehér pólót, vagy trikót húzni, mely visszaveri a fényt elég jól. Jó ha van simléderes sapkánk, mellyel akár a nyakunk leégését védhetjük a simléder hátrafordításával. Ami a napszemüveget illeti, jó ha olyat veszünk, amire rá van írva, hogy UV szűrős. Ha veszünk egy pár száz forintos vackot, azzal csak ártunk a szemünknek, hiszen a pupillák a sötétített lencse mögött kitágulnak, ugyanakkor a meg nem szűrt ultraibolya sugarakat nagyon területen tudják beengedni szemünkbe. Ha már bőrünk leégett, érdemes kalmopirint, és permetezzük a hátunkat valamilyen nyugtató gyógyhatású permettel, vagy kenjük be liliomolajjal.

Biciklizéshez feltétlenül szükséges javaslatok:
• Indulás előtt 15 perccel igyál fél liter vizet. 15-20 kilométerenként is érdemes elég sokat inni. Ha a szervezetnek is sok, akkor a veséd úgyis kicsurgatja a hólyagodba.
• Az ital ne legyen túl édes, de jó, ha hideg (kb 10 fokos). Ez egyrész belülről is hűt minket, másrészt a hideg folyadék hamarabb felszívódik a gyomorban. Az ital semmiképpen ne legyen alkohol, hiszen annak lebontásához sok vízre van szükség.
• A kora délutáni órákat töltsük árnyékban, ha lehet.
• Ami az öltözéket illeti, mindenképpen javasolni tudom a vékony trikót, vagy pólót. Megtartja az izzadságot, kevesebbet izzadsz (így akár negyed literrel kevesebb víz elég óránként). És ha fedi a háta, vállad valami világos színű ruha, akkor tuti hogy az nem ég le.

Remélem ezek után senki nem fog melegártalomban szenvedni a nyáron még az ilyen bazinagy melegben sem, mint ami most vár ránk. Következő bejegyzésem nem tudom, mikor lesz, addig is igyatok sok folyadékot, maradjatok árnyékban, ha lehet, és pihenjetek sokat! Szervusztok!

Bicycle Histories Episode 1.

Szervusztok kedves olvasók!

Hát lássuk csak! Milyen jelzőkkel illetném saját blogomat? Mire is használom? Legfőképpen történések, élménybeszámolók írására, azon kívül semmi haszna nem származik belőle. Így hát új bejegyzéssorozatot kezdek írni a fenti címmel, amiből információkat is kerekíthettek, ha akartok. Ahogy a címből kitűnik (talán), a biciklikről, biciklizésről, kerékpártörténetről, és alkatrészekről lesz szó a bejegyzéssorozatban. Elsőként talán azt osztanám meg veletek, hogy miért is választottam ezt a témakört, miért kezdek el ilyenekről írni. Mint többen tudjátok egyrészt spórolásból (mert ugye váásáág van), másrészt hobbiból, de minden utamat kerékpárral teszem meg, kivéve, amikor busszal járok, de már az is elég ritka. A következőkben Dr. Nagy Sándor egyik Bicajoskönyvéből idézek, amelyből bagyon nagyon nagyonsokmindent tanultam erről az életformáról, ajánlom mindenki figyelmébe. Tehát a doktor úr ezt írja:

„Lon Haldeman 25 nap alatt tette meg a New York – Santa Monica – New York közötti 9300 kilométeres távolságot. Amikor a Word Trade Centerben rendezett sajtófogadáson megkérdezték tőle, hogy miért szelte át oda-vissza a kontinenst, Ezt válaszolta: „Mert nem volt semmi jó a tévében”

Eugen Solane a „Complete Book of Biycling” című könyvében több érvet sorol fel a kerékpározás mellett, mint a szűkszavú Haldeman. Nézzük, szerinte mire számíthatnak azok, akik rendszeres aerob edzést (kerékpározás, futást) folytatnak:

• Öt évvel is tovább élnek, mint az átlag.
• Az agy jobb vérellátása következtében tisztábban tudnak gondolkodni (aki szerint ez badarság, az fusson egy kört, és gondolja át még egyszer a dolgot);
• Jobban tudnak aludni, és általában véve nyugodtabbak;
• Erősebbek és ellenállóbak;
• Kisebb az esélyük az érrendszeri megbetegedésekre (agyvérzésre, szívrohamra, magas vérnyomásra)
• Richard Ballantine a „Richard’s Biycle Book” szerzője, elsősorban az elidegenedés elleni küzdelem fegyverét látja a biciklizésben. Hogy miért?

Azért, mert ez egy olyan dolog, amit te magad csinálsz, nem pedig valami, amit veled csinálnak. Te vagy az, aki kormányoz, és a döntéseket hozza. A levegő bizsergését is te magad érzékeled, s az energia lüktetését is, miközben a kerekek beleharapnak az országútba. Az életed életszerűbbé válik.”

Ezen kívül még a szerző megemlíti egy francia biciklitúra reggeli sátorozásának különleges hangulatát, amikor a kipihent turista szemléli az ébredő természet gyönyörűségét. Ezt csak azért nem idéztem, mert ezt még nem nagyon volt tapasztalnom, legalábbis Franciaországban, és kerékpártúra alkalmával. De majd hasonló lesz talán az augusztus 3-án útnak induló Balaton körút 4 reggelén, amikor kitántorgok a sátorból. Ami az utolsó idézett érvet illeti, én nem tudom, mit mondjak. Nem vagyok filozófus, hogy ilyenekről beszéljek, de szerintem Richard bácsi kicsit eltúlozta a dolgokat. De ha ő így gondolja, ám legyen! Bár lassan kezdek hinni a dologban. Már csak párszáz kilométer kell hozzá.. :P A másik öt érvvel viszont teljes mértékben egyetértek, hiszen mióta kerékpározom, és néha futok is, még szinte megfázva sem voltam, gondolkodni is valahogy könnyebben ment, mint eddig, és tény, hogy egy keményebb kocogás vagy biciklizés után az ember jobban alszik. De azért még én is kiegészíteném néhány alapvető érvvel, amik a kerékpározáshoz tartoznak.

• A kerékpár nem pöfög, füstöl, és nem folyik belőle semmi (jobb esetben), tehát sokkal környezetbarátabb, mint más jármű
• Mivel nem kell hozzá benzin, a kerékpár fenntartása mindenkinek lehetséges
• Nem kell hozzá vezetői engedély, így bizonyos feltételek mellett bárki „vezetheti”
• Ha az ember kicsit pityókásabb, elindulhat vele haza, maximum, ha jönnek a zsaruk, leszáll és tolja tovább, akkor semmiképp nem büntethetik meg, csak a detoxikálóba vihetik be. :D
• Az ember tekerés közben jobban elgondolkozik a dolgokon, mint a buszon, vagy a kocsiban.
• Ami a buszt illeti, én 20-25 kilométerig gyorsabb vagyok nála. Ha beleszámolja az ember a negyed órával korábbi indulást, az utat a buszmegállóhoz, illetve a buszmegállóból, akkor hamarabb beérek, mondjuk Tapolcára biciklivel, mint busszal.
• Ha a kerékpáron normális csomagtartó van, akár 60 kilogramm csomagot elszállíthatunk egyik helyről a másikra, melyet gyalogosan elég nehézkes lenne, és valljuk be, busszal is.
• Míg a modern autók többsége sem eszik kevesebbet 3 liter üzemanyagnál 100 kilométeren, addig én 100 kilométeren egy szendviccsel és egy liter vízzel megvagyok.

Azt hiszem sikerült elmondani, minden olyan dolgot, hogy miért érdemes biciklivel járni. És tényleg ajánlanám mindenki az autó helyett. Én is mindig biciklivel járok, kivéve, amikor gyalog, vagy busszal, és semmilyen hátrányos megkülönbözetésben nem lett részem. Sőt, pozitívumként vettem észre, hogy a kerékpárosok egymás közt jó viszonyt ápolnak. Akárhányszor lakott területen kívül találkozom szembejövő vadidegen bringásokkal, mindig tudom, hogy előre inteni illik, vagy ők megteszik. A bólintás a legkevesebb, de már volt olyan, hogy hangos jókívánság átadás és köszönés történt. Ami a legendákat illeti az autósok és bringások viszonyairól, mindennek megvannak a napos-, és árnyoldalai is. Mindig lesznek olyanok, akik „enyém a világ!” címszó alatt BMW-vel a seggük alatt hajtanak, és nem törődnek velünk, földi halandókkal, de véleményem szerint, több az olyan autós, aki igenis odafigyel a bringásokra. Ezeket elősegíthetjük a különböző jóindulatú (tehát nem középujjas) kézjelzésekkel, amivel elősegíthetjük például bukkanónál az előzésünket (amikor előbb belátjuk, hogy nem jön szembe semmi, és intünk, hogy mehet).

Tehát csak ajánlani tudom mindenkinek, akár hobbinak, akár utazáshoz a kerékpárok széles palettáját, melyeket egy-egy bejegyzésbe fogok bemutatni. Külön bejegyzést szentelek a kerékpárok evolúciójának, és az alkatrészek különböző fajtáiról is külön-külön szeretnék írni. Legfőképpen a biciklizéssel, mint olyannal szeretnék foglalkozni, melyből ötleteket meríthettek a mindennapi élethez is. Legközelebbi bejegyzésem ebben a témában valószínűleg csak holnap várható, addig is élvezzétek a kánikulát, és ki ne merészkedjetek, mert 2 másodperc alatt eléget benneteket a nap, és különebn is: hőségriadó lesz (már majdnem kijárási tilalom). Sziasztok!

CoolTúra Episode 8. (Return to Somló Hill with Dodi)

Szervusztok, kedves olvasók!

Reggeli korán keléses intellektuális bejegyzésem után most lássuk az újabb túrabejegyzést, mely egy esős Somló-túráról fog szólni, melyet ma tettünk meg Dodi barátommal.

Az hogy korán keltem, nem volt véletlen, hiszen apám hajnalban ment gombázni, és szüksége volt a pumpára, hogy mehessen biciklivel. Nem hiába, telihold idején van szezonja a gombának, és ezt apám is jól tudta. Így hát a nagy felindulás. Persze kérdezte, hogy vele tartok-e, mint ha nem mondtam volna neki hétfőn, hogy Devecserbe megyek pénteken, majd biciklizni Dodival. Korán reggel tehát összekészülődtem, rendbe tettem a rég nem használt drótparipát, és útnak indultam Devecser felé.

Devecserben mindenféleképpen meg akartam állni, mert egy ismerősöm megkért, hogy segítsek lomizni a kisfiának egy biciklit, és természetesen alkudjunk is az árból. Én ennek eleget tettem, hétezer forintért elvisz egy full extrás kis montain bike-ot. Lopva az alkalmon, már szerda óta terveztem, hogy veszek magamnak egy bukósisakot is, derék kerékpáros létemre. A méretemben sajnos nem volt választék, de mégis találtam egy megfelelő méretű sisakot, mely kicsit kopott állapotban van, de olcsó, és a célnak még mindig megfelel.

9 óra körül indultam el Devecserből, miután felhívtam Dodit, hogy zárja el az ebeket, mert feléjük tartok. Az út kellemesen telt. A nap nem sütött a szemembe, szélcsend volt, és nem volt melegem sem, mert volt vízhűtés. Elfelejtettem említeni ugyanis, hogy Nyirádon már zuhogó esőben indultam el. Dodiékhoz érve tapasztaltam, hogy Aliz kutya nincsen bezárva, így a tuják mögül csöngettem inkább, hogy ne ugasson. Dodi volt oly kedves és megfogta kutyáját, de azért én is megsimogattam, hátha megismer. Nem így volt, és kezem is csupa szőr volt, így első utam a fürdőbe vezetett. Évivel egy kávé erejéig beszélgettünk, jó volt találkozni, rég nem taliztam már vele. Majd Dodi is elkészült, és az előzetes műszaki felkészülés után útnak indultunk a Somló felé.

Kerékpártúránk első megállója alig pár száz méterre Dodiék házától a noszlopi Európa forrás előtt volt, ahol betankoltuk magunkat noszlopi forrásvízzel. Az út kettesben még kellemesebben telt, volt kivel beszélgetni, forgalom meg két autó volt Dobáig. Út közben elbeszélgettünk a biciklizés szépségeiről, az eső előnyeiről, és tervezgettük a Balaton körutat, ami most már bizonyos, hogy augusztusban fog megrendezésre kerülni. Első problémánk Dobán adódott, mikor is Dodinak egyszerűen kiesett a hátsó kereke a sprintelés megkezdésekor. Rövid buszmegállói intermezzó után tovább indultunk és el is értük a hegyalja utat. A kijelelölt útvonalaon, a szőlőspincék között hajtottunk fel a dombon, mikor is Dodinak megint kiesett a hátsó kereke. Első alkalommal még elment volna, de hogy kétszer egymás után, az valami hiba. Aztán közös megegyezés alapján ráfogtuk a csúnya, gonosz gyorsszorítós hátsó tengelyre, majd mindezek után Dodinak tanácsoltam, hogy haladéktalanul cserélje ki hagyományosra.

Miután felértünk a kőkép feletti parkolóba, kis pihenő után lekötöttük bringáinkat, majd gyalog indulltunk tovább a várhoz. A várhoz vezeető út a szemerkélő eső miatt vízlefolyásos, és sáros volt, de mikor a várba értünk, volt száraz hely, ahol ehettünk végre. Itt készítettük az első képeket. A fotóképezés után a kráteren kersztül mentünk fel a kilátóhoz.

A kilátó valószínűleg a rossz időjárás miatt zárva tartott, de nem is érdekes, úgy sem láttunk volna semmit, mert egy felhő épp akkor borította be a hegytetőt, természetesen velünk együtt. Az itt felállított emlékművekről és hegytetős kellékanyagokról készítettünk pár képet, majd a Jézus ösvényen indultunk tovább a Szent Margit kápolna felé. A lefelé menet, mint az út többi része is beszélgetéssel telt. Megbeszéltük az élet nagy bajait, meg a megoldási lehetőségeket. Szóba kerültek a nők, meg hogy milyen furák is tudnak lenni. Miután a kápolnánál csináltunk pár képet, a hegyoldalon mentünk vissza a hegy majdnem másik oldalára a biciklikért.

Ekkor döbbentünk rá, hogy dodi kereke leengeddett. Azt hiszitek, hogy Dodi kerékpárjának második gyermekbetegsége? Korántsem. Tüske. Mivel csak BASIC szerszámkészlet volt nálam, ami nem tartalmazza a gumijavító készletemet, így pumpálással igyekeztünk hazaindulni a biciklis képek készítése után. Három pumpás megállás után sikerült hazaérnünk, de a csúnya, gonsosz gyorsszorító még ekkor is mutatta, hogy szar, Dobán kiesett Dodi hátsó kereke még egyszer. Megolajoztuk kezünket és mentünk tovább.

Mikor Dodiékhoz értünk, száraz ruhát vételeztünk, és megnézegettük a képeket. Haza ért Józsi bácsi is, Dodi apja, és ekkor mentünk le biciklit szerelni. A gumi készen van, én magam részéről pedig úgy döntöttem, a holnapi nap folyamán állítom be a fékjeimet. Időközben hazajött Dodi anyukája is, így nekiláttunk enni. Évi főztje nagyon finom volt, és közben jót beszélgettünk Tecával. Evés után a szobában megmutattuk nekik a képeket, majd nem sokkal később én elindultam haza, hiszen már 6 óra közeledett. Elbúcsúzás után tehát körülbelül hat órakor indultam el. Ekkor még csepergett az eső, de a Somló felett már sütött a nap, nem váratott magára a jó idő. Mire Devecserbe értem, elég meleg lett, hogy nekivetkőzzek kicsit. Mire pedig hazaértem, elég melegem lett a tekeréstől.

A nap összességében nagyon jól sikerült, és itt szeretném megköszönni Dodinak, hogy eljött velem. remélem tudtam újat mondani/mutatni. A Balaton körútra való felkészülést Dodi már elkezdte, és ha így folytatja nem lesz vele gond állóképességét tekintve. Többieknek csak javasolni tudom, hogy kezdjék el a kisebb nagyobb túrákat, edzéseket, mert nem fogják bírni a napi 70-80 kilométert!

És most jöjjenek a képek, hadd árasszanak 1000 szókat!

Az őszinteségről

Szervusztok, olvasók!

A minap nagy behatású beszélgetésen vettem részt. Hogy kivel, és miről, azt még így a dolgok csírájában nem részletezném, viszont meg kell hagynom óriási szerepet tulajdonítottam az őszinte beszédnek. Miután a beszélgetés véget ért, gondoltam írok ide valamit az őszinteségről. Legyen valami intellektuálisabb lélegzetű bejegyzés is a blogban.
Magát a fogalmat mindenki ismeri, nem kell bemutatni, azt hiszem. De mit is jelent valójában az őszinteség? Ezen kérdés megválaszolására segítségül hívtam az internet wikipédia nevű oldalát, melyről sokaknak az a véleménye, hogy óvatosan kell vele bánni, mert senki sem ellenőrzi a tartalmat. Én ennek pont az ellenkezőjét állítom, hiszen ezen oldalnak sokkal több szerkesztője van, mint bármely újságnak, és bárki kezdeményezheti a cikkek módosítását. Szóval a keresőbe bepötyögtem, hogy őszinteség, és nicsak, ki is jött egy lap. Sokszor meglepődöm, mert wikipédián az ember olyan tökegyszerű dolgokról (pl. olló) kap leírást, hogy az szinte hihetetlen, ajánlom figyelmetekbe.

Tehát wikipádia ezt írja:

"Az őszinteség az igazsággal, mint értékkel összefüggő, azzal összhangban álló, cselekvésben és kommunikációban kifejezésre kerülő emberi tulajdonság. Ide sorolható minden, ennek a feltételnek megfelelő emberi megnyilvánulás – a hallgatás épp úgy, mint a beszéd."

Ezt első olvasásra elolvasva nem igazán tudtam értelmezni, gondolom a kedves olvasóközönség többsége sem. Így most próbálom saját nyelvezetembe átültetni a dolgot, mint régen fizika emelten a nem érthető definíciókat. Tehát az őszinteség az olyan emberi tulajdonságok halmaza, mely cselekvésben és kommunikációban nyilvánul meg, és az igazsággal összhangban van. Ez annyit jelent, hogy olyan tettek, elmondani valók, és cselekvések tartoznak ide, amelyeket mind az igazság jegyében teszünk, mondunk, cselekszünk. Legismertebb példája ennek az szerintem, amikor tudod, hogy mi az igazság, és azt szóban elmondod másnak. Ez az emberi tulajdonság számomra mindig nagyon meghatározó volt, de ennyire már ismerhettek , ezen tulajdonságomat tükrözi blogom is, hiszen elég sokszor olvashatjátok blogomban az őszintén szólva, mondva, leírva szóösszetételt, ami másoknak csak egy szófordulat, de én teljesen komolyan gondolom. Engem édesapám, és még régen anyám is erre nevelt, nem beszélve a nagyszüleimről. A Tüskevár című könyvben is többször feltűnik Matula bácsi nevelt fia gondolataiban, miképpen döbben rá, hogy nem éri meg udvariaskodni sem: "ha elfáradtam, hát elfáradtam".
Ugyancsak ezen a wikipédiás oldalon találtam rá egy őszinteség tesztre, melyet kitöltöttem, és leírom, mi az eredménye:

"Minden helyzetben feltétlenül őszinte, szókimondó, egyenes ember vagy. Nem titkolsz semmit, nem szépítesz semmit, szereted a tárgyilagos, objektív igazságokat, még akkor is, ha ez saját magadnak káros, vagy a környezeted számára kínos. Mindez nagyon dicséretes, de a körülötted élő emberek számára olykor kellemetlen, és gyakran a saját károdat okozza."

Az utolsó mondatában van a legnagyobb igazság. Dodi barátom a tudója, hogy hányszor vittem a bőröm vásárra, még egy leendő barátot is elvesztettem, csak azért, mert őszinte voltam. Az a bizonyos "Rami eset". Ez volt az egyik legnagyobb port kavart, és (sajnos) legemlékezetesebb ilyen esete őszinte megnyilvánulásaimnak. A minap egy lánynak mondtam meg az őszinte véleményemet, azt hogy mit gondolok. Azt, hogy mit érzek nem tudtam neki leírni, hiszen egyrészt még nem vagyok vele tisztában, másrészt meg mindketten tudtuk, hogy ezt msn-en nem lehet megbeszélni, így inkább hétfő délután beszéljük meg személyesen. Miután csak felvázoltam a gondolataimat, nem volt visszaút. Ha a gát szakad, nem marad mögötte víztározó. Így hát mindent elmondtam, amit adott pillanatban, adott lélekhelyzetemben el tudtam mondani. És hát lesz, ami lesz. Legrosszabb esetben elvesztek még egy nagyon jó barátot, legjobb esetben pedig ...

Az már egy másik történet..
A történet folytatása hétfő este várható.

Friends Episode 1. (Return to Szigliget)

Szervusztok kedves olvasók!

Őszintén leírva a címet 3.-nak kellett volna írnom, mert mióta beindult a secondblog, már két baráti összejövetelt sumákoltam el gonosz módon. Egy május 29-ei sörözést, melyet egybekötöttünk egy ajkai Fenyő Miki koncerttel, és a nyirádi búcsú alkalmával leszervezett egész éjszakás fröccsözést nálunk még nem énekeltem le ide. Bár már nem is szabadna. Túlságosan összezavarodna az olvasóközönség. Így hát most ez lesz az első baráti összejövetl, melyről írni fogok nektek.

A dolgo ott kezdődött, hogy 1988. július 4-én megszületett A Petya. Ez még nem is lenne érdekes hiszen elmúlt immár 21 éve, de mivel a mi Petyushánk emberi lénynek minősül, és jó haverunk is, így szokás megünnepelni a szülinapot is. Ennek előjeleként Petya múlt héten szerdán megkérdezte tőlem, hogy van-e péntekre programom. Mivel fáradt voltam, csak annyit mondtam neki, hogy ha sörözni akar, majd holnap megbeszéljük a többiekkel egy összehívott konferenciabeszélgetés keretében msn-en. Így is tettünk. Legalábbis ezt látta Petya. Megbeszéltük, hogy pénteken talizunk Devecserbe, és együtt megyünk Ajkára sörözni. Persze kocsival. Közbe sunyi és alattomos módon a többiekkel szerveztük Petya ajándékát. A hangsúly azon volt, hogy tetszen a Petyának, és ne kerüljön sokba. Váásáág van ugyebár. Így kitaláltam, hogy menjünk strandra Balcsira. Azt hogy hova, azt csak csütörtökön döntöttük el. Szigligetet vettük célba. Figyelembe vettük a kölségeket, és közösen dobtuk össze a benzinpénzt. Őszintén szólva olcsóbb volt, mintha busszal mentem volna Ajkára sörözni. A költségtakarékosság miatt megbeszéltem Hajmival, hogy én majd csak Nyirádon szállok be a kocsiba, ne kelljen feleslegesen Devecserbe a buszra fizetnem. PEtyának ekkor azt mondtam, hogy lekéstem a buszt, de Hajmival meg beszéltem, hogy eljönnek értem kocsival, és utána megyünk sörözni Ajkára. Így Petyát megóvtuk a meglepetés erejétől egészen NYirádig. Akkor sem esett le neki a dolog, mikor Tapolca felé vettük az irányt.

Tapolcára navigálva a társaságot először a Tesco-t vettük célba, hogy a megszokott bevásárlást elintézzük. Ekkor döntöttem úgy, hogy a helyszínene tartott véradáson részt veszek, míg a többiek vásárolnak. Ez az egyik kedvenc hobbim, és valljuk be skacok, nem sokkal tartott tovább, mint a ti bevásárlásotok. Csak sokan voltak előttem. Kb fél óra múlva sörrel feltankolva indultnk tovább Szigligetre, ahol már kénytelen voltam megkérdezni kedves Petyánkat, hogy mit gondol mégis, hova tartunk? Röviden vázoltuk a történetet, és azt hiszem Petya még nem volt tisztában a dolgokkal teljesen. A strandra érve, viszonylag hamar helyet találva megunknak gyorsan meg is történt az átöltözés, és be is mentünk a jó kellemes Balcsinkba. Mint a kis ovisok, úgy labdáztunk, véleményem szerint úgy elengedtük gátlásainkat, és olyan önfeledten fröcsöltük egymást vízzel, mint akik nem normálisak. Legalábbis a kívülről szemlélődő emeberek szeméből tekintve biztos nem.. :D A viharjelzések egyre sűrűbben villogtak egy közeledő felleg miatt, és a víz is kezdett fodrozódni, így inkább kimentünk a partra és leültünk egy gyorsbüfé asztalához,ahol Hajmival ettünk egy sajtos tejfölös lángost, majd lassan elkortyoltam egy sört, míg a többiek kettőt. Mindezek után, mivel a felhő mindenféle csapadék nélkül elvonult felőlünk, elindultunk, hogy sétáljunk egyet a mólóig. A séta kellemesen telt, bár papucsban kicsit furcs avolt. A mólón készítettünk pár képet, bár sehogy sem jöttünk rá, melyik vakumóddal lehet félhomályban a legjobb képeket készíteni. Tehát megörökítettük a szigligeti túra utolsó pillanatatit, és elindultunk a kocsi felé, majd Tapolca irányába vettük utunkat.

Tapolcán megmutattam a Köztársaság téri millenium parkot, ahol lehetőség nyílt arra, hogy a kocsival Hajmi le tudjon parkolni látótávolságban, és mégsincs akkora forgalom, hogy ne tudjunk vízipipázni egyet. Így pipázgattunk, de annyira elszoktam tőle, mint a piától. Kicsi is elég volt, hogy hányinger kerülgessen, így nem osztozkodtam Dodival a csövön tovább, átadtam neki, hadd szívjon.. :D Aztán a tervezett éji városnézés elmaradt, mivel velem együtt mindenki fáradt volt. Így hát elindultunk hazafelé. Azért még felcsalatam a skacokat hozzánk, hogy iszogassunk, bár én elszoktam a vodkától, mint mindenféle piától, így hát nem sokáig iszogattam a társasággal, inkább szolidáltam Hajmival. Majd az éjféli köszöntő után megköszöntöttük a rangidős Petya barátunkat, majd ezek után nem sokkal kockulás után a búcsúzkodás következett, amit a jól megérdemelt alvás követhetett.

A napot mindenkinek szeretném megköszönni, hiszen mindenki odatette magát, és ezt a szervezést folytatjuk ezen a héten Balatonfüreden is. Ami jó volt, az a jó idő, és a társaság, ami hiányzott, az a hölgytársaság. Hát de ha váásáág van, akkor nőhiány van. Ezúton kérek elnézést azoktól, akiknek csak annyit mondhattam, hogy hírzárlat van. Nem engedhettük ugyanis, hogy Petya fülébe jusson valami.
És most zenéljenek a képek, hiszen egy kép felér 1000 szóval.

CoolTúra Episode 7. (Trial Tour To Keszthely)

Szervusztok kedves olvasók!

Lássuk akkor, hogyan állt össze az a 114 kilométer másnap, azaz június 29-én hétfőn. Az egész nap úgy kezdődött, mint a többi csúnya hétfő. Reggeli reggeli, aztán bepakolás (öltöny, nyakkendő a csomagtartóra), és indulás Tapolca felé. Amint beérek az irodába, telefonál a főnököm, hogy sajnos nem jön le, így nem lesz munka. Sajnos. Bár borongós idő volt, a hír hallatán előjöttek a jól ismert kilométer hiányos tüneteim, és mivel Tapolcán voltam, így elindultam, mondom, lemérem a a Balaton körút első napi tervezett útvonalát időben. Útközben eszembe jutott, hogy amikor a Badacsonyt megmásztam, ott direkt figyeltem az időre, így azt nem kéne megmászni, hanem megnézni, meddig tudok eljutni egy nap alatt. A Szent György-hegy megmászása után, ami egész pontosan másfél órámba telt laza tempóban (ahogy a többiekkel menni fogunk) elindultam tehát a Balaton körút útvonalán. Szép sorjában jöttek a települések: Kisapáti, Nemesgulács, Badacsonytördemic, Balatonederics, Balatongyörök, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás, és Keszthely. Fél 12-kor indultam a Szent György hegy lábától, és körülbelül fél négykor értem Keszthelyre. A balatongyöröki partnál álltam meg pihenni, ahol készítettem egy videót, amit mai napig nem töltöttem fel. Itt sikerült elhagynom azt az imbuszkulcsomat, melynek a feladata a pedálom szorosságának megtartásának megőrzésének segítése volt. Innentől úgy mentem, hogy kb fél kilométerenként meg kellett állnom, hogy amennyire lehet, kézzel meghúzzak egy beágyazott imbuszos csavart, ami valljuk meg, nem könnyű mutatvány. Keszthelyen tehát felkerestem a legközelebbi Tesco áruházat, mondom csak lesz egy rohadt imbuszkulcs-készlet. De pechemre pont nem volt. Azóta nem is tudtam venni, majd max holnap a kétforintos vásárba. Mivel nem kaptam megfelelő szerszámot, így meglátogattam nagynénémet, kinek férje ilyen ezermesterféle. Ahogy az imbuszkészletekkel lenni szokott, nála sem volt meg, csak három része. Két nem jó méretű imuszkulcs, és a tartókarika. Ha már ott voltam, meghívott egy kisebb italos beszélgetésre, ahol kipróbálhattam a málnaszörpszódás vörösbort, mely tényleg nagyon finom volt. Jót elbeszélgettünk, de hat órakor elindultam hazafelé, mert még haza is kellett caflatnom. Mégpedig állandóan meglazuló bal hajtókarral. Az út a következők szerint alakult: Keszthely, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Balatonederics (belterület), 84-esen Tapolca, majd a megszokott kanyargós úton haza Nyirádig. Balatongyörökön próbáltam megtalálni az ott hagyott kulcsot az asztalon, de természetesen hűlt helye sem volt. Edericsen beugrottam a fluba, és meglestem a házat, ahol unokatesómék éltek, és sokat nyaraltam kiskoromban. Meglehetősen lepusztult állapotban volt.. :( MAjd hazafelé indultam útnak, a szokásos félkilométernyi megállókkal. Így csak este fél 10-kor értem haza. A dolog pozitívuma, mivel ebben is volt, hogy ki tudtam próbálni a biciklimen a világítást éles helyzetben, bár lehetett volna sötétebb is. Lakott területen belül használtam már, de azon kívül, ahol teljes a sötétség, ott még mai napig nem. Met ugye csak félhomály volt.

Szóval így lett meg a 114 kilométer, amely kicsit elfárasztott, de nem is a táv, hanem a kibeb*szott meglazuló csavar. Ma még egy bejegyzéssel várlak benneteket, a múlt hét értékelését holnapra teszem. Szervusztok!

CoolTúra Edisode 6. (Cycling In The Rain)

Szervusztok kedves olvasók!

Hát mit ne mondjak, kicsit elburjánzottak a dolgok a blogban, van miről írni. Kezdjük a dolgot június 23-al, hiszen előző bejegyzésem a hétértékelésről ennél a napnál fejeződik be. Lényegében túrák közé sorolnám ezt a napot, hiszen ilyen körülmények közt még nem volt szerencsém kerékpározni. A napi teendő egyszerű volt. Áttekerni mamihoz Tapolcára, festeni kellett a korlátot és a gázcsöveket, majd hazatekerni. Ez teljességgel teljesíthető volt, hiszen ilyen kis ingázást megteszek majd minden nap.
A dolog ott fordult érdekesre, amikor is beértek nagynénémék, és unokatestvéreim. Így maradtam még egy kicsit, és beszélgettünk. Beszélgetés kellemesen telt, azzal a kis beárnyékoló tényezővel, hogy elkezdett villámlani és dörgeni. Na meg persze elindult a csapadékfakadás is, ami nemigen akart elállni, sőt egy óra múlva is csak fokozódott. Lopva az alkalmon, és arra utalva, hogy haza kell érnem időben, megnyugtattam mamit, és esőszetupos tesztvezetésre indultam. Mivel volt nálam vastag ruha, és a levegő csak kissé hűlt le, így hát megvolt az öltözékem a cudar időjárási viszonyokhoz. Mamámmal a csomagot pedig vízhatlanosítottuk, mivel a 15 literes savanyúságos vödröt haza kellett vinnem. Abba belefért minden, és hermetikusan el volt zárva a külvilág nyirkos mivoltától. Így hát dacolva az elemekkel (időjárási, nem duracell :D) elindultam a vihar közepén hazafelé. A korabeli időjárási képen jól látszik, ahogyan betakarta a viharfelhő a környéket. Hát körülbelül fanatasztikus élmény volt bebugyolálva biciklizni. Ki akartam próbálni kerékpáromat, és sdaját magam tűrőképességét is egy ilyen túra alkalmával, és most végre megadatott az alkalom. NEm nagy megdöbbenésemre körülbelül kétszáz méterrel később már teljesen átáztam alul, felül persze egyáltalán nem, mert van a jó öreg narancssárga vízhatéan ING dzsekim, mely megóv a külső víztől. Persze bele is lehet izzadni, ha annyira hajt az ember, mert a levegőt se nagyon engedi át. Az utat azzal töltöttem, hogy a nyomvájúban folyó, vagy éppen csak álló vizet megpróbáltam kikerülni, de végefelé már nem érdekelt, amúgyis vizes voltam. Az autók meg amúgy is jöttek, szóval nem lehetett kacsázni. GYerekesnek tűnhet, de érdekes volt, ahogy az ember már nem törődik azzal, hogy elázik vagy száraz(abb) marad. Élmény volt már belemenni a pocsojákba, és úgy áttekerni rajta, hogy a pocsoja fél űrtartalma a lábam és a cipőm között ment át.

Azért adok pár tippet, hogyan érdemes ilyen időben felöltözni. Legfontosabb talán az, hogy a fejedet védd! Én ezt a jó meleg, csuklyás pulcsimmal, és a a vízhatlan, csuklyás ING-s dzsekivel oldottam meg. Egyszerűen elviselhetetlennek tartom, mikor a szemembe folyik a víz, vagy a hajamból lecsorgó vízcseppek csiklandozzák az arcomat. Jó lett volna, de nem volt olyan simléderes sapkám, mely nem engedi, hogy az arcomba fújja a szél az esőt. Bár most annyira nem volt szembeszél, zavaró tud lenni ez is. A felsőtestet védeni kell a lehűléstől. Érdemes a vastag pulcsikon és a vízálló dzsekin kívül mellényt, vagy trikót viselni, ami a mellkast melegen tartja, de engedi, hogy a mozgásból származó hőt a karunkon leadjuk. Szeles időben jó, ha van egy vékony kesztyűnk is. Ami az alsó öltözetet illeti, az nyári esőben véleményem szerint tökmindegy. Nem mindegy azonban, hogy a csupasz lábadon lefolyik a víz, vagy a vastag, vízzel telt hosszúgatyódat kell cepelned. A cipő az legyen kényelmes, lehtőleg ne csúszós talpú, és ennél is mindegy szerintem, hogy milyen anyagből van. Gumicsizmában tekerni nem lehet, a cipő meg bármiből van, amúgy is átázik. Zoknit is feleslegesnek tartom, hiszen csak plusz súlyt jelent. A nadrágot és zokni inkább érdemes szárazon, nejlonszatyorban tartani hátul, hogy a rossz idő végeztével, de meleg idő nem jöttével legyen száraz ruhánk is.

Ami a biciklit illeti, mivel nem volt sárvédő a kerék körül, "kicsit" vizes lett mindene. Kisebb nagyobb megfázásai lettek ugyan (pedállazulás, olajlemosódás, teleszkópbeállás), de másnap egy negyed órányi törődés után repült tovább, mint annak a rendje. A negyed óra abból állt, hogy a bicaj fel lett fordítva, ezáltal a két liter víz kiloccsant a teleszkópos villa két csövéből, majd a lánc és a váltók megkapták a maguk olajrészesedését, és a pedált meg kellett húzni. Íg msánap mentem vele 114 kilométert. De az egy másik történet, arról a következő bejegyzésemben olvashattok.

Life story episode 2. (hétértékelő június 22 - június 28-ig.)

Szervusztok kedves olvasók!

Lássuk csak, mi is történt az elmúlt héten. Őszintén megmondva, nem nagyon voltam túrázni, mivel lassan beindul az új munka, ezért írok egy hétértékelőt csak. Nem kell megilyedni, nem látok a jövőbe, hogy ma délutánt, és holnapot leírjam, azok csak az előzetes terveim részeit képezik.

Június 22. Hétfő

Hétfői nap. Mit kell még mondanom. Hát azért leírom mit is tettem ezen csodálatosan szép napon. Koránkeléssel indult, mint minden hétfő reggel. Az aznapi program az alkalmi munkavállalói kiskönyv (továbbiakban: kiskönyv) ügyintézése volt a drága sümegi munkaügyi hivatalban. Gondoltam, nyitásra megyek, akkor nem lesznek olyan sokan. Mint minden hétfő reggel, ez is esetlen volt, először a telefonomér, majd az esőkaabátomért kellett visszamennem a lakásba, ezen kívül akadtak kisebb nagyobb szomszédcsevejek is, melyek ugyebár elkerülhetetlenek hétfő reggel, így hát húsz perc késéssel, fél nyolckor indultam el drótparipámmal Sümeg felé. Kicsit hűvös volt, nem ártott a bőrdzseki felvétele sem. A 20 percből sikerült az úton 10 percet lefaragnom, de így is 10 perccel 8 után értem be a munkaügyibe. Csak 27-en álltak előttem (direkt megszámoltam), és természetesen az ügyintézést még nem kezdték el. 20 perc várakozás után jött ki a kollága, hogy jöjjön az első. Kiscsajnak kiskönyv kellett, közölték, hogy elfogyott és csak dél körül kapnak utánpótlást. Ettől egyből eltűntünk 6-an a munkaügyiből, persze az ajtót magunk mögött kultúráltan, csendben bezárva. Elindultam hát a munkahelyem felé, Tapolca irányába a 7319. számú összekötő úton, melyet most újítanak fel, és az erdőn át vezet. Kellemes hátszél, majd megjött az eső is. Esőcucc elő, irány tovább. Az irodában megismertem pár régi, de nekem új kollégát, majd meló hiányában kétszer is meglátogathattam Renit a szomszédos szépségszalonban. Az eső meg csak esett, és esett. Egész nap. Főnököm felajánlotta, hogy hazavisz kocsival, így hát szétkaptuk paripámat, és bekerült a csomagtartóba. Természetesen felhívtam egy kávéra, és megkínáltuk a meggyel is, melyből idén sok van. Nagyon sok. Miután Zsolt elment, pihenőre hajtottam fejemet.

2009. június 23, Kedd

A kiadott parancs érthető volt. Édesapám utasítása, hogy esős idő esetén főzni kell, száraz időben meg meggyet kell szedni. Hála Istennek, mikor felkeltem és elmentem a boltba még esett az eső, és elkezdhettem a főzést. A Rizibizi előkészületei közben elállt az eső, de sajnos akkor már nem hagyhattam ott a főzést. Pedig kinek ne lett volna csuron vizes fáról meggyeket szedni, hogy a hideg víz a nyakába folyjon? A rizibizi elkészülte után mosogatás, mosás, takarítás, és teregetés. Mintha én lennék a bejárónő sokszor. Persze mikor apám hazajött, mentünk meggyet szedni, nem volt akkora mázlim, hogy újra megeredjen az eső. Estére meggymagozás, majd befőzés fáraszott el annyira, hogy ne legyen baj az elalvásommal.

2009. június 24, Szerda

Újabb próbálkozás várt rám. Kedden nem volt munkaügyi, most indultam neki újra. De ezúttal busszal. Sikerült reggel fél 10-ig aludnom, így csak a 11-es busszal mentem át Sümegre. Szerencsére volt olyan szerencsém, hogy csak hárman voltak előttem, így csak egy órácskát kellett várnom a folyosón. Szegény pasi elkezdte mondani a sablonszöveget a kiskönyv szabályairól, de segítettem neki, hogy tisztában vagyok a dolgokkal, mert dolgoztattam már embereket kiskönnyvel, így nem kellett mindent elmondania. Ezek után mivel délutánra nem volt programom, átbuszoztam Uzsán át Tapolcára, és meglátogattam Renit, hogy ne legyen olyan egyedül. Bár ő sosincs egyedül, mert barátnői minidg meglátogatják. Így volt az aznap is, mint hétfőn. Most újabb barátnőjét ismertem meg. Egy délutáni busszal tértem haza. Ami meglepedt, hogy apám, mikor ajtót nyitott, egyből meggyszedésre invitált. Be se léptem, nem is ettem, de menjek szedni. Mondtam neki, hogy menjen, és majd megyek én is. Innentől kezdve ugyanaz a program volt, mint tegnap. Hadd ne meséljem!

2009. június 25, Csütörtök

érdekes nap volt. Mamit hívtuk segítségül a ház körüli munkákhoz, így korán keltem, hogy a reggeli futás és bolti vásárlás után sikeresen leérjek mama busza elé is. Ezek után keri munka. Mim ás? Meggyszedés, babszedés, borsószedés, majd kis gazolás is. Délelőtt főztem, közbe mama babozott. Majd ketten borsóztunk, és lassna megjött faterom is a munkából. Ezek után újabb meggysuedés, majd uborkaszedés után nekem estig uborkamosás, hogy el lehessen savanyítani a kis babapöcsnyi uborkákat. Ezzel jól el is fáradtam, de nem aludhattam sokat, mert másnap munka van.

2009. június 26, Péntek

Munkanap. Első igazi, pörgős munkanap. Megkaptam első fizetésemet is "újdonsült" főnökömtől. Koránkelés volt futás miatt. Reggel 5-től fél hatig kicikoci, majd fürdés, készülődés, és indulás. Reggeli busszal mentünk Tapolcára mamával, mert ő ott aludt nálunk. Ezek után segítettem neki levinni a nagynényjémhez a cuccost, hogy kocsival vigyék el mamának. Ezek után rohantam az irodába. Javában folyt valakinek az állásinterjúja, én meg csak figyeltem szemlélődően, közbe neten megnéztem a híreket is. Még jó, hogy figyeltem, mert pár egyoldalas kérdőív és nyilatkozatmegírása, és nyomtatása után, főnökömnek el kellett rohanni szülni a feleségével. Ez így teljesen érthető. Át is vállaltam a délután 2 óráára megbeszélt állásinterjúját, és le is vezettem. Majd fél négytől kb ötig Renivel és Esztivel múlattuk az időt a Szoli előtt. Ezek után a hévízi busszal jöttem haza, és végre először a héten tudtam egy normális estét eltölteni, rendes internetezésre alkalmas idővel. De azzal nem számoltam, hogy mennyire fáradt vagyok megint, így hát fél 10-kor el kellett vonulni takaró alá.

2009. június 27, Szombat

Hát ez a mai nap. Ez. Mára őszintén szólva egy kisebb kirándulást szerveztem valakivel, vagy valakikkel. De amilyen hülye hetem volt, így nem szántam rá elég ráfordítást, és el lett felejtve. Persze nem én részemről. Dodi barátom Győrbe indul, Petya meg (de ő szólt előre), Dobán tölti a hétvégét bucsu miatt. Így hát inkább délelőttig aludtam, és ki sem bújtam a házból. Apám túlnapozik, de ha megjön, biztos lesz valami meló, és vége a szép szombatnak megint. Bár még elmehetek biciklizni valahova. De nem. Kenyér sincs itthon, azt is ebédnél vettem észrre. Akkor jutott eszembe, hogy tegnap mondva lett, hogy holnap (azaz ma) menjek el kenyérért, de a bolt nincs már nyitva. Maximum bemegyek Tapira, vagy Ajkára Tescózni. Szóval dilemma van, hogy meló, vagy pihenő legyen délután.

2009. június 28, Vasárnap

Hát ez holnap lesz. Előre feltett szándékom, hogy meglessem mamámat Tapolcán, mert nagybátyám festi a korlátot nála, és én felajánlottam a segítségemet. Természetesen bicajjal megyek, ha esik, ha fúj, akkor is. Lehet, hogy ott is alszom, akkor nem kell annyit rohangálni a hétfői munka miatt.

Hétértékelés.

Jó volt, bár lehetett volna kevesebb tennivaló is. De ez így jó, különben uncsi lett volna, az meg nem jó, mint tudjuk. Jut eszembe, ma van a cukorbetegek világnapja is, majd lehet, hogy írok pár sort erről. Bár nem tudom, inkább alszom egyet. Vagy inkább kockulok alapvető nyugalmi állapotban. Következő viszontolvasásig maradok tisztelettel, legyetek jók, tekerjetek/fussatok sokat, és vigyázzatok magatokra, sziasztok!