CoolTúra Edisode 5. (Nyirád-Sümeg-Badacsony-Szigliget-Nyirád)

Üdv olvasók!

A minap mérgemben nyakamba vettem a fél megyét majdnem. Mi is történt? A terv az volt, hogy elmegyek a munkaügyibe, elintézem, amit szerettem volna, és hazajövök. Csak a munkaügyi hivatla nem egy leányálom. Reggel direkt felhívtam őket, és megérdeklődtem, milyen papírokra van szükségem az Alkalmi Munkavállalói kiskönyv kiváltásához. Készségesen elmondta, mit kell magammal vinnem, és ezek után elindultam. Természetesen biciklivel. 13 kilométer meglett kemény 25 perc alatt, szépen komótosan. Vártam 2 órát, majd behítak. Az ügyintéző kedves volt, csak azt mondta kell még pár papír. Mérgembe elindultam. Aztán útközben eszembe jutott, hogy most otthon semmi dolgom nincsen, és fater is délutános, így elindultam biciklizni. 11-kor kerültem ki Sümeg városából, és az újonnan felújított összekötő úton Tapolca felé vettem az irányt. Eleinte Szigligetre akartam menni, de inkább Badacsonyba indultam, hiszen azt úgyis meg akarom mászni valakivel, akkor legyen felderítve. Merészen nekivágtam tehát a Kisapáti-Nemesgulács-Badacsonytomaj útvonalnak, és a Badacsoyn hegynek semmi térkép nélkül. Mondjuk nem is kellett. Minden gyönyörűen ki volt táblázva, és a turistajelzések is nagyon egyértelműek voltak. A Badacsonyi Kisfaludy házig toltam fel a biciklimet, majd ott lekötöttem az őrzött parkolóban. Ezek után indultam el a Badacsonyi körtúrán a piros vonal turistaúton. Majd a lépcsőkhöz érve a kéktúrán mentemfel a hegytetőre. A Ranolder keresztnél ismerkedtem össze Ágival, és Zsolttal, akik voltak oly kedvesek és csináltak rólam két képet. Ezek után velük indultam el a Kisfaludy kilátó felé, de útközben ők elköszöntek, mert a tördemici kilátóhelyre mentek, ahol meg én már voltam. Pár percig folytattam csak egyedül a túrázást, hiszen utolértem Dávidot, és papáját, Feri bácsit, kikre a lépcsőn felfelé köszöntem rá. Velük tértem vissza a piros turistaútra, majd a régi bazaltbánya és a Rózsakő érintésével értünk le vissza a parkolóhoz. Itt a Kisfaludy forrásnál csináltunk pár fotót, majd elbúcsúztunk, hiszen ők gyalog jöttek. Hajtott a vágy, hogy kis szeletét megismerhessem a balatoni kerékpáros körtúrának, így Badacsonytördemicről Balatonederics felé tartottam. Szigligetnél lekanyarodtam, hogy lemenjek a mólóhoz, és csináljak pár képet. A várba csak azért nem mentem fel, mert állítólag 300 HUF a belépő, én meg egyedül nem megyek fel. Majd társasággal. A mólón szép képek készültek, és el is indultam Hegymagas Raposka irányába, immár hazafelé. Raposkán megtöltöttem kulacsomat vízzel, hiszen a Badacsonyi vízkészlet kifogyóban volt. Aztán csak Tapolcán áltam meg Reninél a szolinál, hogy megbeszéljük, mikor és hol nyírja le a fejemet.. :D Ezek után irány haza Nyirádra. Este hétre értem haza, és magam mögött hagytam kicsivel kevesebb, mint 92 kilométert. Ezután Marcival, Dodival, és Hajmiveal álltunk neki szervezni a nyári biciklis túránkat a Balaton körül, Petya inkább elment aludni. Hát igen, aki sokat dolgozik, sokat is kell pihennie. Most akkor jöjjenek a képek, mert mint ahogy mondani szoktam, egy kép felér 1000 szóval. Ajnálom őket Anita figyelmébe, aki még nem volt a Badacsonyon, de szeretné megmászni.

CoolTúra Episode 4. (Sunup on Ruin City)

Üdv kedves olvasók! És üde reggelt mindenkinek.

Nincs is jobb egy reggeli futásnál. Ezt azért mondom, mert jól esett. Régóta nem mozogtam ennyit kora reggel. Annamarival régóta terveztük, hogy reggelente 4 órától kocogni fogunk. 3:20-kor felkeltem, reggeli, kávé, és persze az elmaradhatatlan bemelegítés után pluszba egy 10 perces kerekezés reggel 3:45-től. Ezek után futva indultam Annamariék felé, majd a faluban futottunk 20 percet. Szegénykém két éve nem futott, kicsit elfáradt, de megértettem ezt, és sokszor álltunk meg pihenni. Én azért még rutinban voltam, mert tavaly nyáron Rékával, azelőtt pedig Győrben Petyával szoktam futni. Mikor 4:20-kor hazakísértem, mondtam neki, hogy én még elfutok napfelkeltét fotózni. Kicsit furán nézett, de tudja, hogy hülye vagyok, így nem adott nagy jelentőséget a dolognak. Kezdetben csak a falu széléig akartam futni, de mivel a nap még korán sem kelt fel, addig futottam, míg nem kezdett el pirkadni. Így hát szépen lassan eljutottam a Nyirád mellett található "Romvárosig", ahol a Magyar Honvédség (MH) a rohamlövészek városharci kiképzését végzi. Az interneten ezt újdörögdi kiképzőközpontnak hívják, csak azért, mert a laktanya Dörögd mellett van. De mindannyian beláthatjuk, hogy a lőtér Nyirádhoz esik közelebb, alig kevesebb, mint 4 kilométerre van Nyirádtól. Az őröktől azért jó előre megkérdeztem, hogy lehet-e fotózni Természetesen. De csak úgy, hogy az épületek ne látszódjanak a képeken, mert ez szigorúan katonai fenntartású terület, tehát fényképezni tilos. Természetesen az épületek tetejére nem engedtek fel, mint régen, így hát az őrbódé mögül kellett elkészítenem a fényképeket. A hajnali szúnyogok jöttek rendesen, így hát nem mindig sikerült elmosódás nélküli képet kattintani, de a színek így is magukért beszélnek szerintem. Majd elköszönve a két őrtől, és KICSIT barátságtalan vérebjüktől elindultam hazafutni. Visszafelé még kattintottam párat, míg el nem fogyott a hely telefonomon. Hát igen, véges a memória ott is. A faluban fél hat körül már sokan felkeltek, tették a dolgukat, sokan néztek hülyének, hogy mi a francért futkorászik a gyerek ilyen korán reggel, de szerintem ezen túl minden olyan reggel ezzel fogok kezdeni, melynél alkalmas hozzá az időjárás. Most pedig akkor jöjjenek a képek. (Mert egy kép felér ezer szóval :D)

CoolTúra Edisode 3. (Return to Lesencefalu)

A tékozló fiú hazatér...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, kinek szülei elváltak. NA. Mesét nem írok, rólam van szó. Szóval mióta a szüleim elváltak, anyai nagymamámat nem igazán látogattam, mert attól tartottam, hogy kapcsolatot kell hozzá létesítenem kedves édesanyámmal. Leszögezem, anyám nem kíváncsi a fiára, akkor én sem vagyok kíváncsi rá. Brigi unokatesómmal sokat beszélgetünk msn-en keresztül. Ő győzött meg arról, hogy anyám nem látogatja mamámat, és nem kell félnem az esetleges találkozástól. Megszerveztük pünkösd előtti héten, hogy szombaton elmegyek a mamához, és ők is eljönnek, hogy legyen együtt a családom másik fele is, bár csonkítva. Senkinek sem szóltunk, hogy meglepetés legyen a dologból. Így esett, hogy május 30-án, természetesen kerékpárral eredtem útnak Lesencefalu felé. Röpke 30 kilométert simán letekertem. A falu határában felhívtam Brigit, hogy ott vannak-e már. Ő elmondta, hogy majd csak főzés után jönnek ki, így hát egyedül kellett vállalnom a meglepetés erejét magammal vinni. Emlékszem, kicsit esősebbre álló időjárás volt. A kis hegyoldali falu hegyoldali részében lakik mamám, kihez gyalog is nagyon nehéz felmászni a meredek aszfaltúton, így a biciklit is tolnom kellett. Mama újdonsült kutyája nem ismert, ugatott rendesen. Mondjuk be is voltam öltözve láthatóságilag (narancs dzseki, zöld láthatósági mellény, kék sapek). Szegény mamám kilépve, meg se ismerte a beöltözött fazont. Még tavaly nyáron találkoztam vele utoljára, azóta biztos sokat nőttem is. Miután örömkönnyeit letörölte, bementünk a konyhába, hogy mindent megbeszéljünk. Másfél órába telt, mire fél perc szünetet tudtunk hagyni. Elmondta, hogy kedves édesanyám, és nővérem nem igazán látogatják, és sajnos panaszkodnia kellett az egészségi állapotára is. Majd felhívta a falusi presszót (!), hogy szóljanak nagybátyámnak, Józsinak, hogy itt vagyok, jöjjön haza. Akkor viszont már elindult vásárlói körútjára. Segíteni szokott idős néniknek vásárolni, hogy ne kelljen nekik annyit gyalogolniuk le a boltba, meg vissza a hegyre. Hazaért, és meglepődött ő is. Ezután kimentünk a szőlőbe, a cseresznyefához, és ott beszélgettünk tovább cseresznyeevés közepette. A nagyon finom ebéd után Tv-ztünk egyet, mint régen, és hamarosan megjöttek Brigiék is. Nagynéném, nagybátyám, Brigi, és a barátja, Laci. Meglepetés megint csak, majd fiatalokkal hátramentünk cseresznyét enni, itt készült pár kép is. Rólunk, a csodálatos kilátásról is. Leurultunk a presszóba, Józsi meghívott minket egy italra. Nagyon akarták, hogy sört igyak, de felelős sofőr nem iszik alkoholt. 30 kilométer állt előttem hazafelé. Ezek után keresztmamánál is voltunk, majd vele együtt mamával, és "Tántimmal" mentünk fel a temetőbe is, a falu másik végére. ekkor már látszott, hogy a Badacsonynál, és Szigligetnél totál szakad az eső. Hazafelé sikerült is megázni, és várni kellett, hogy el tudjak indulni. Mikor Tapolca felől világoskék lyuk jött értem, fájó búcsút vettünk és elindultam. Tehát megvigasztaltam könnyeivel küszködő nagybátyámat, hogy fogunk még együtt cseresznyézni, és ebédelni, ne szomorkodjon. Jó gondolatokkal, és megnyugodva indultam haza. Egész jó idő kerekedett, a nap elpárologtatta az úrtól a vizet, de tócsákat még azért kellett kerülgetni az árok, meg az elhaladó agresszív kamionosok között. Dörögdnél jártam, mikor elkapott egy újabb eső. Elő a vízhatlan cuccal, és irány tovább. Megvolt a feelingje annak is. És nem is volt rossz. Most pedig jöjjön pár kép. Figyelem! Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy én csak a tájképeket készítettem. A többi kép Hegyvári Brigitta kézjegye alá tartozik. Csak gondoltam nem hívom fel éjjel 2-kor, hogy figyu, megengeded. Csináltam volna több fotót én is, csak lemerült a telefonom.

És mivel álmosság még mindig nem kerülget, jöjjön az előre meghirdetett bejegyzések sorozata. Azt hiszem, ma már nem is fekszem vissza. Inkább elmegyek naplementét fotózni.. :D

Egy kis éjjeli zenélés (alvászavar miatt)

Kedves olvasók. Nem tartom magam az előbb megírt ütemtervhez. Ennek több oka is van. Az álmatlanságomat egy SMS okozta, amit Annamari írt, hogy halasszuk el holnapra a hajnali kocogást. Nem lenne ezzel semmi problémmám, és vel sincs, félre ne értsetek. Csak buzi telefonom gyári beállításai közé tartozik, hogy olvasatlna üzenet, vagy nem fogadás esetén 10 percenként "prüntyög" (by fater). Nos, Annamri SMS-e pontban 23:45.kor érkezett, én pedig a harmadik "prüntyögésre" keltem fel, 0 óra 15 perckor. Akkor már megint ott voltam, mint tegnap éjjel, hogy nem tudtam visszaaludni. Ezen kívül történtek olyan dolgok a hétvégén, melyek bizonyos lelkiállapotot kölcsönöztek életemnek. A lelkiállapotomat két szám tudná legjobban leírni, a Basshunter Angel in the Night száma, valamint a System of a down Lonely Day című száma tudná tükrözni. Ezek videoklipjeit itt és itt tudjátok megnézni. Hogy miért ezek? Az egyiket nem tudom. Aki miatt van, az biztos tudja, ha meg nem, akkor úgy is mindegy. A másikat csak a pillanatnyi magány állapotától hallgattam meg, ami ritkán, de rámjön. Hiába van ezernyi barátom, nincs meg a megfelelő társam. Még mindig nem találtam olyan flúgos női egyedet, aki nem flúgosabb nálam, el tud viselni a hülyeségeimmel, és nincs pasija. Majd egyszer talán megtalálom. Minden esetre leírom a két szám dalszövegét is, a gyengébb angoltudásúak kedvéért, akik hallásból nem értenek annyira (mint ahogy én sem). Akit érdekel mit jelentenek magyarul, az fordítsa le írásból, vagy keressen rá magyar dalszövegre.

Basshunter: Angel in the night

You are my light in the dark
You are the beat in my heart
But that is not enough, will I ever be by your side

Your hair is dancing in the wind
Your eyes are burning up my skin
And I'm so happy when I see, that you are smiling back at me

You're leaving burnmarks on the ground
Thank you God for what I've found
I don't know how, I don't know why
But you're my angel in the night

You are my light in the dark
You are the beat in my heart
Let me hold you now, just like days before you start to cry
You are my light in the dark
You are the beat in my heart
But that is not enough, will I ever be by your side


I try my best to satisfy, but all you do is wave me goodbye
I don't know what I'm gonna do, but I'm so crazy about you
Even if I don't know where to start
Even if my love is tearing me apart
I just know that you and me
We were always meant to be

You are my light in the dark
You are the beat in my heart
Let me hold you now, just like days before you start to cry
You are my light in the dark
You are the beat in my heart
But that is not enough, will I ever be by your side

You're my angel in the night




System of a down: Lonely day

Such a lonely day
And its mine
The most loneliest day of my life

Such a lonely day
Should be banned
This day that I can't stand
The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life
Such a lonely day
Shouldn't exist
A day that Ill never miss
Such a lonely day
And its mine
The most loneliest day of my life
And if you go, I wanna go with you
And if you die, I wanna die with you
Take your hand and walk away

The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life

Life

Such a lonely day
And its mine
A day that I'm glad I survived

És mivel aludni ettől sem tudok, leírom a tékozló fiú hazatérésének történetét. Üdv: Nándi

CoolTúra Edisode 2. (Conquest of St. György Hill)

Hát kedves olvasóim, most ezt előbb le kell írnom, mint bármely más eseményt. Ez a dolog ugyanis tegnap történt és olyan dolgokkal lettem gazdagabb, melyeket jobb frissen megörökítenem, mint később, kissé felejtősen. Ezért határoztam amellett, hogy erről írok először..

Mielőtt elindultam volna, egy egész napon és éjszakán át azon rágódtam, hova menjek kirándulni. Nekiinduljak még egyszer a Kab-hegynek, vagy inkább megmásszam a Somlót, ezúttal egyedül. A kettő közül az arany középutat választottam, reggel 8-kor elindultam meghódítani a Szent-György hegyet. Mint ez utólag kiderült, jobban nem is dönthettem volna, és nem is fogom megbánni a döntésemet, talán soha sem. Na de ennyire ne is rohanjuk a dolgok elejébe. Teljes szélcsendben, komótosan tekerve 40 perc alatt értem Tapolcára, majd rövid 20 perc alatt a hegy lábához. A Kék vonal turistaúton indultam el. A pincék közt menve, nosztalgia töltött el, hiszen nekünk is volt szőlőn a hegyen. Arra gondoltam, meg kéne nézni, mi van egykori pincénkkel, de lebeszéltem magam róla, mondván: "Jobb ha nem látod". Elég meredek, de kocsival járható úton toltam fel a biciklimet, egészen az első lépcsőfokok aljáig, ott tudtam, hogy meg kell állnom. Hátranéztem, és gyönyörködtem a csodálatos kilátásban. A tapolcai medence ha az ember elé kerül, nem tud szóhoz jutni, maximum azért mert a motoros permetező még ilyenkor is zúg, és az kissé bosszantó lehet. De szerintem ez is beletartozik a feelingbe. Miután megpihentem, nekiindultam a lépcsőnek, és egészen a turistaházig (kb 250 méter meredek lépcső) a hátamon vittem a drótparipám teljes felszereléssel.

Meglepődve tapasztaltam, hogy valaki van fenn. Egy maga korabeli srác jött elő, meglehetősen ittas állapotba. Miután köszöntöttük egymást, két lány bújt elő. Elmondták nekem, hogy osztálykirándulásuk volt, és már csak négyen maradtak fenn, azaz csak hárman, mert egyik részeg osztálytársuk részegen elcsavargott valamerre. Miután megnyugtatták egymást valamelyest, a tettek mezejére léptek. Telefon ofőnek. Míg kiérkezett, én elmentem a kilátópadhoz, fotózni. Kb húsz perc múlva értem vissza, akkor még sehol senki nem volt, akit hívtak, csávó sem került elő. Bementem beszélgetni velük. Ekkor nagy kiabálásra lettünk figyelmesek: "ÁÁÁ Köszönöm Istenem, megmenekültem!! Megvan a turistaház". Előkerült Attila, az elveszett bárány. Kiderült hogy kb 100 méterre aludt egy bokorban. Szép, gondoltam. Mivel az egyik lányon kívül minden fáradtak voltak, így hát Anitával ("egyik lány" - hülye megfogalmazás) úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a tetőre, és nem zavarjuk őket. A közös séta jó hangulattal telt, jó volt beszélgetni vel, és legalább le tudtuk fényképezni egymást is.. :D Mikor visszaértünk, már megjött az osztályfőnök is. Végül is Anita úgy döntött, hogy nem hegyja cserben (két részeg gyerek mellett) Krisztát, én meg vele maradtam, hogy ne legyen egyedül, míg a többiek alszanak. Lejjebb is sétáltunk, megmutatta a teraszt. Azt hiszem itt lett új barátom, mikor is pacsiztunk egyet. Nagy nehezen persze.. :DKözben megintcsak jókat beszélgettünk. Megbeszéltünk egy későbbi Badacsony túrát, majd valamikor összehozzuk. Aztán nagy nehezen, de össze kellett szedniük a sátorfát, és elindultunk lefelé. Ekkor kaptam Matyi barátunktól a vicces Smeagold becenevet, ami a vékony testalkatomra utal. A végén előjött a sztori, hogy nekem is kettős énem van, és valójában nem véletlenül talákoztam velük, hanem mert egy sorozatgyilkos vagyok. Nevetséges. De azért jókat nevettünk rajta Anitával. Mondjuk akkor lehetett volna ő meg Drágaszááág, mivel a kettőnk beszélgetéseit, és külön utakon járását is illették megjegyzésekkel, de kisebb nagyobb odanemfigyeléssel el tudtuk engedni ezeket a fülünk mellett. Raposkára is külön, kb 100 méteres távolság megtartása mellett ereszkedtünk le. Az mondjuk érdekes volt, mikor Anita egy átszaladó gyíktól majdnem a nyakamba ugrott. Raposkán rövid pihenő után elköszöntem Anitától (a többiektől csak messziről, mert előre mentek), és elindultam Tapolca irányába.

Az út kellemesen telt, hiszen végig lejtett, szél az meg alig volt. A Malom tónál megálltam pihenni, ahol újabb két csajjal elegyedtem szóba, akik épp mekapták a bizonyítványukat. De aztán könnyű búcsút véve elindultam haza. Még Tapolcán betértem rokonaimhoz, és beszélgettünk egyet. Aztán kissebb szembeszélben, meg persze dombnak felfelé, de egy óra alatt haza is értem. Kaja utén segítettem faternak borsót fejteni, majd gépeltem estig. Így, aszthiszem legalábbis csodálatosan telt ez a nap, és a legjobb, hogy egy újabb barátra tettem szert, és ezt meg tudom veletek osztani. Na de most következzen pár kép. Sajnos nem sorrendben töltöttem fel őket, de így is évezhetőek, remélem. Nyugodtan figyeljetek a képaláírásokra, és nézzétek meg nagyobb méretben a képeket, tényleg érdemes. Most zárom soraimat, legközelebbi viszontolvasásig üdv: Nándi

Intermezzo

Tartok egy kis szétválasztó bejegyzést, hogy azért rend legyen, hiszen rend a lelke mindennek. Mit is értek ez alatt? Lássuk, milyen bejegyzések következnek most:

1. Szent GYörgy-hegyi túra (Erről a legfrissebbek a források és az emlékek, ezért ez jön először).
2. Elmúlt hét értékelése (Benne: gombatúra apámmal)
3. Egy sörözés emlékei (Avagy négy barát esete a Fenyő Miki koncerten :D)
4. Búcsú Nyirádon ("Fröccsözés" a haverokkal)

Köszönöm megtisztelő figyelmeteket, és elnézést ezért a pár sorért, de hát ez van, kicsit rendmániás tudok lenni.. :D

Pótlólagosan :D

Szervusztok, olvasók!

Ahogy ígértem, itt vannak a további képek. Több kép is készült, csak vagy nem sikerültek olyan jól, vagy csak lusta vagyok feltölteni. Tehát a további képek:

Ez volt az a pont, ami az utolsó támpont volt:

Itt már visszafelé indultam:

Az egyik legnagyobb szikla alulról:

És persze felülről/mögül is:

További képek akkor várhatóak, ha megint nekimegyek a hegynek, korábban indulva, több kajával, jobb térképpel, mint elsőre. Nemsokára következik az alábbi témák egyikéről egy bejegyzés:

1. Gombázás apámmal
2. Nyirádi búcsú alkalmával történt fröccsözés
3. Rokonlátogatás Lesencefaluban
   
4. Szent György hegyi túra

Addig is maradjatok türelemmel, a legközelebbi viszontolvasásig, sziasztok!