Friends Episode 1. (Return to Szigliget)

Szervusztok kedves olvasók!

Őszintén leírva a címet 3.-nak kellett volna írnom, mert mióta beindult a secondblog, már két baráti összejövetelt sumákoltam el gonosz módon. Egy május 29-ei sörözést, melyet egybekötöttünk egy ajkai Fenyő Miki koncerttel, és a nyirádi búcsú alkalmával leszervezett egész éjszakás fröccsözést nálunk még nem énekeltem le ide. Bár már nem is szabadna. Túlságosan összezavarodna az olvasóközönség. Így hát most ez lesz az első baráti összejövetl, melyről írni fogok nektek.

A dolgo ott kezdődött, hogy 1988. július 4-én megszületett A Petya. Ez még nem is lenne érdekes hiszen elmúlt immár 21 éve, de mivel a mi Petyushánk emberi lénynek minősül, és jó haverunk is, így szokás megünnepelni a szülinapot is. Ennek előjeleként Petya múlt héten szerdán megkérdezte tőlem, hogy van-e péntekre programom. Mivel fáradt voltam, csak annyit mondtam neki, hogy ha sörözni akar, majd holnap megbeszéljük a többiekkel egy összehívott konferenciabeszélgetés keretében msn-en. Így is tettünk. Legalábbis ezt látta Petya. Megbeszéltük, hogy pénteken talizunk Devecserbe, és együtt megyünk Ajkára sörözni. Persze kocsival. Közbe sunyi és alattomos módon a többiekkel szerveztük Petya ajándékát. A hangsúly azon volt, hogy tetszen a Petyának, és ne kerüljön sokba. Váásáág van ugyebár. Így kitaláltam, hogy menjünk strandra Balcsira. Azt hogy hova, azt csak csütörtökön döntöttük el. Szigligetet vettük célba. Figyelembe vettük a kölségeket, és közösen dobtuk össze a benzinpénzt. Őszintén szólva olcsóbb volt, mintha busszal mentem volna Ajkára sörözni. A költségtakarékosság miatt megbeszéltem Hajmival, hogy én majd csak Nyirádon szállok be a kocsiba, ne kelljen feleslegesen Devecserbe a buszra fizetnem. PEtyának ekkor azt mondtam, hogy lekéstem a buszt, de Hajmival meg beszéltem, hogy eljönnek értem kocsival, és utána megyünk sörözni Ajkára. Így Petyát megóvtuk a meglepetés erejétől egészen NYirádig. Akkor sem esett le neki a dolog, mikor Tapolca felé vettük az irányt.

Tapolcára navigálva a társaságot először a Tesco-t vettük célba, hogy a megszokott bevásárlást elintézzük. Ekkor döntöttem úgy, hogy a helyszínene tartott véradáson részt veszek, míg a többiek vásárolnak. Ez az egyik kedvenc hobbim, és valljuk be skacok, nem sokkal tartott tovább, mint a ti bevásárlásotok. Csak sokan voltak előttem. Kb fél óra múlva sörrel feltankolva indultnk tovább Szigligetre, ahol már kénytelen voltam megkérdezni kedves Petyánkat, hogy mit gondol mégis, hova tartunk? Röviden vázoltuk a történetet, és azt hiszem Petya még nem volt tisztában a dolgokkal teljesen. A strandra érve, viszonylag hamar helyet találva megunknak gyorsan meg is történt az átöltözés, és be is mentünk a jó kellemes Balcsinkba. Mint a kis ovisok, úgy labdáztunk, véleményem szerint úgy elengedtük gátlásainkat, és olyan önfeledten fröcsöltük egymást vízzel, mint akik nem normálisak. Legalábbis a kívülről szemlélődő emeberek szeméből tekintve biztos nem.. :D A viharjelzések egyre sűrűbben villogtak egy közeledő felleg miatt, és a víz is kezdett fodrozódni, így inkább kimentünk a partra és leültünk egy gyorsbüfé asztalához,ahol Hajmival ettünk egy sajtos tejfölös lángost, majd lassan elkortyoltam egy sört, míg a többiek kettőt. Mindezek után, mivel a felhő mindenféle csapadék nélkül elvonult felőlünk, elindultunk, hogy sétáljunk egyet a mólóig. A séta kellemesen telt, bár papucsban kicsit furcs avolt. A mólón készítettünk pár képet, bár sehogy sem jöttünk rá, melyik vakumóddal lehet félhomályban a legjobb képeket készíteni. Tehát megörökítettük a szigligeti túra utolsó pillanatatit, és elindultunk a kocsi felé, majd Tapolca irányába vettük utunkat.

Tapolcán megmutattam a Köztársaság téri millenium parkot, ahol lehetőség nyílt arra, hogy a kocsival Hajmi le tudjon parkolni látótávolságban, és mégsincs akkora forgalom, hogy ne tudjunk vízipipázni egyet. Így pipázgattunk, de annyira elszoktam tőle, mint a piától. Kicsi is elég volt, hogy hányinger kerülgessen, így nem osztozkodtam Dodival a csövön tovább, átadtam neki, hadd szívjon.. :D Aztán a tervezett éji városnézés elmaradt, mivel velem együtt mindenki fáradt volt. Így hát elindultunk hazafelé. Azért még felcsalatam a skacokat hozzánk, hogy iszogassunk, bár én elszoktam a vodkától, mint mindenféle piától, így hát nem sokáig iszogattam a társasággal, inkább szolidáltam Hajmival. Majd az éjféli köszöntő után megköszöntöttük a rangidős Petya barátunkat, majd ezek után nem sokkal kockulás után a búcsúzkodás következett, amit a jól megérdemelt alvás követhetett.

A napot mindenkinek szeretném megköszönni, hiszen mindenki odatette magát, és ezt a szervezést folytatjuk ezen a héten Balatonfüreden is. Ami jó volt, az a jó idő, és a társaság, ami hiányzott, az a hölgytársaság. Hát de ha váásáág van, akkor nőhiány van. Ezúton kérek elnézést azoktól, akiknek csak annyit mondhattam, hogy hírzárlat van. Nem engedhettük ugyanis, hogy Petya fülébe jusson valami.
És most zenéljenek a képek, hiszen egy kép felér 1000 szóval.