Friends Episode 2. (Veszprém, StreetMusic Fest '09)

Immár harmadik alkalommal látogattam el kedves barátaimmal a veszprémi utcazene fesztivál rendezvénysorozatának egyik napjára. A több napos szervezés után mindenkivel sikerült egyeztetni a dolgokat, így eldöntöttük, hogy 17-én, azaz pénteken indultunk útnak Veszprém városának szívébe. Előző nap, azaz csütörtökön sajnos Hajmási barátunk lemondta a programot, mondván, hogy ő az aratás örömeit kicsit túlzóan élvezte. Meg is jegyezte, hogy nem iszik többet. Legalábbis egyelőre. Pénteken délután még megbeszéltük a részleteket, ekkor érkezett Marci a hírrel, hogy ők is jönnek. Hogy kik az ők? Hát Barna volt lakótárs elvtárs, Marci, Szellem, Pusi, Czékus, meg pár úrkúti és zsófiapusztai úriember. Szűk baráti társaságunk így létszámban növekedett.
Ezzel a tudattal indultam útnak a Sümeg és Veszprém között közlekedő járattal 6 óra előtt Nyirádról. Magam részéről azt a feladatot választottam, hogy a buszra Ajkán felszálló utastársaimnak megpróbálok helyet biztosítani. Összesen három helyet sikerült biztosítanom, de a többiek is találtak maguknak megfelelő helyet. Szellem is megoldotta a padlón lévő lépcsővel az elhelyezés problémáját. Az utunk kellemesen, jó hangulatban telt, bár Úrkúttól-Szentgáltól a busz a már évek óta szokásos telítettségével haladt előre. Minekután mi a busz hátuljában foglaltunk helyet, nem zavartattuk magunkat az álló utazóközönség jelenlétében sem.
Veszprémbe érve először kettéváltunk. Mi hárman (Petya, Dodi és én) elmentünk körbenézni és kajálni a McDonald’s-ba, míg a többiek a Spar-ban vásároltak maguknak kenyér mellé valót. Majd miután mindkét csapat végzett a dolgaival, újból egyesültünk a Spar mögött-mellett található lépcsőn, és együtt folytattuk rövid italozással az este eltöltését. Miután meguntuk az egy helyben ülést, így Petyával és Dodival úgy döntöttünk, hogy útnak eredünk. Közbe Dodi felhívta Julcsit, majd találkoztunk vele és két szép mosolygós barátnőjével az óváros téri OTP nagyszínpadnál. Az este itt tánccal folytatódott, de mivel a csajoknak ment a buszuk, és a koncertnek is vége lett, áttelepítettük székhelyünket a Színházkerthez. Leültünk a lépcsőre, majd egy üveg jó bor elfogyasztása után beljebb mentünk a DJ színpad mellé, a szép lyányok közé. Egy idő után felmerültek némi etnikai problémák, így kb 1 órával később úgy döntöttünk, hogy tovább vándorlunk az Other Side Dance Cafe-ba, melyet Fridli Reni iwiw-es kiírásából ismertünk meg. Nekem nagyon bejött a hely, a zene nagyon jó volt, és ahhoz képest, hogy a hely a belvárosban van, a sör ára is megfizethető magasságban volt. Az egyetlen problémám talán csak az volt, hogy nálunk pár évvel idősebb korosztály volt leginkább jellemző, és az egyedek inkább párba rendeződve táncoltak. De azért nem volt a három jómadarunk tavaszi fecske, volt ott pár szingli rajtunk kívül is. Miután a DJ kicsit sokat ivott, ellaposult a zenéje, így a hangulat is.
Jó idő volt, már lassan hajnalodott is, így a skacokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Ellőtte persze megpihentünk egy óváros téri padon. Alaposan szemléltük a sok-sok szemetet a tér kövén, melyet a bulizók hagytak hátra maguk után, és elbeszélgettünk arról is, mennyi pénzt lehet vajon összegyűjteni az eldobált-hátrahagyott visszaváltható üvegek összeszedésével, és visszaváltásával. Petyának újabb szerelmi bánata lett a felbukkanó Kalasnyikovos csajok személyétől, de majd kiheveri talán, mint a tavalyi nőszemélyt is. Aztán elindultunk abba az irányba, amerre tavaly is, tehát fel a várba. Ezek után megmásztuk a Kálváriahegyet is, majd rövidebb-hosszabb lépcsőzések után újra megpihentünk a pirkadó égbolt alatt az Óváros téren ugyanazon a padon, mint egy órával előtte. Majd telt-múlt az idő, és lassan elérkezett a pillanat, mikor a buszpályaudvar felé kellett ballagni. Azaz nem kellett volna még, bőven üldögélhettünk volna még a padon, csak azért sétálva mégsem alszik az ember. Így hát a sétálóutcának kerülve közelítettük meg a pályaudvart. Közben egy társaságtól gyönyörű zenei aláfestést kaptunk.
A hazaút a szokásosan telt. Három buszra elegendő hazavágyó fesztiválozó várt ugyanarra a buszra, így aki nem volt elég szemfüles, már pedig voltak elég sokan így, azok nem fértek fel a buszra. Hála Dodinak volt ülőhelyem, és Veszprém határától Úrkútig aludtam, mint a bunda. Márkóig még úgy-ahogy felébredtem, mondtam is Petyának, hogy majd átadom neki a helyet Herenden, de ez valahogy nem jött össze, mivel Petya nem ébresztett fel. Ajkán a szokásos gyors elköszönés történt Dodival és Szellemmel, Petyától sajnos nem tudtam búcsút venni, mert hátul szállt le. Szellem minden esetre elől szállt le, és megkérdezte, hogy Tósok felé megy-e a busz. Miután a sofőrrel együtt elmondtuk neki, hogy nem, elköszönt, és leszállt. Mi pedig átmentünk az indulási oldalra. Ekkor Szellem felugrott a buszra, és újból megkérdezte, hogy Tósok felé megy-e a busz. Kicsit röhögnöm kellett. xD De a sofőr töredelmesen elmondta neki, hogy ez a busz még mindig nem megy Tósokra, és Szellem megint leszállt. A hazafelé vezető utam bóbiskolósan telt, de nem aludtam el. Leszállva a buszról bementem a boltba reggelit és kenyeret venni, majd hazaérve evés és fürdés után ágynak dőltem.
Hogy mi történt a nap hátralevő részében, az kiderül a holnap megíródott hétértékelő bejegyzésemből. Képeket is várhatóan csak később teszem fel. Vigyázzatok magatokra, sziasztok!

Bicycle Histories Episode 2. (Cycling in the heat wawe)

Szervusztok kedves olvasók!

Bármilyen híradót, vagy időjárás jelentést néztek, a következő pár napra mindenhol kánikulát ígérnek, ami valóban az lesz, hiszen hallottam már 36-38 celsiusfokos csúcshőmérsékleteket. Biciklis bejegyzéssorozatomban éppen ezért olyan aktuális dolgokról fogok írni, melyek nem csak kerékpárosoknak, hanem bármilyen sportot végző, vagy melegben dolgozó embernek adhat pár tippet, hogyan előzze meg a hőgutát.

Melyek is a legismertebb melegártalmak? Lássuk csak: hőguta, dehidráció(kiszáradás), leégés. Ezekről, és megelőzésükről írok pár sort nektek.

Először talán nézzük meg, mit művel az emberi szervezet melegben, tartós munkavégzés hatására. Mint jól tudjuk, az ember munkavégzés (mozgás) esetén izmaival a megevett tápanyagot mozgási energiává alakítja át, melynek mellékterméke a hő. Minél többet mozog az ember, annál több hőt bocsát ki. A szervezetnek viszont megvan az az ideális testhőmérséklete, avagy üzemi hőmérséklete, aminek meg kell maradnia ahhoz, hogy ne veszélyeztesse a belső szervek működését. Ezért a szervezetünk különböző reakciókkal tesz eleget a hő szabályozására. Három ilyenről beszélhetünk: izzadás, szőrszálak lesimulása, és az arteriolás értágulás. A legmegfigyelhetőbb mindenekek előtt az izzadás, hiszen az akár munkavégzés nélkül is, egyszerű melegebb időszakban előfordul. A lényege, hogy a szervezet a bőr alatti verejtékmirigyekből oldott ionokból álló legfőképpen víz alapú folyadékot (izzadságot)választ ki, mely a bőrre kijutva és onnan elpárologva hőt vesz el a szervezettől (a párolgás hőt igényel, amit a bőrtől vesz el). Az izzadás hátránya, hogy a szervezettől sok folyadékot, és nem utolsó sorban sok ásványianyagot von el. És hogy miért simulnak le a szőrszálak? Sokáig kellett ennek utánajárnom, de megtaláltam a választ. Az ember szőrszálai azt a célt szolgálják, hogy egy bizonyos hőszigetelőként szolgáló légréteget tart a bőrünk felszínén. Mindegyik szőrszálnak külön kis izma van, amely ha kell, felállítja a szőrünket, például hideg időben. Ez azért van, mert a hosszabb, felállt szőr vastagabb légréteget tud a bőrnél tartani, így a hőszigetelő hatás is nagyobb. Melegben pont ennek az ellenkezője történik. Az izmok elernyednek, és a szőrszálak rásimulnak a bőrre. Így nincs akkora levegőréteg, ami megakadályozná a hő elvesztését. Ami szervezetünk belsejét illeti, ott a vérerek teszik a dolgokat. Az artériák melletti izmok is elernyednek, így a vér gyorsabban áramolhat a vastag erekben, és a bőr felszínén található kis hajszálerek megtelnek vérrel, hogy minél több hőt adhasson le a bőrhöz közel Ezért van az, hogy kipirul az ember arca a melegben.
Most akkor lássuk a melegártalmak tünteteit, kialakulását, és megelőzését, valamint ha baj van, mit kell tenni.

Dehidráció (kiszáradás)
Mi történik azzal a biciklistával, aki nem iszik eleget? Kiszárad. De miért is? Legfőképpen az izzadás miatt. Az izzadással azonban nem csak vizet, hanem sókat, elsősorban közönséges konyhasót vesztünk. Ez nem azt jelenti, hogy szopogass sót, mert az fokozza a dehidrációt, ugyanis lassítja a gyomorban a folyadék felszívódását. Elég, ha fél liter vízbe éppen hogy egy csipet sót rakunk. Ennek íze nem érződik a vízben, de nagyrészt pótolja, melyet izzadás során vesztünk el. Ami az innivalókat illeti, jól meg kell nézni a cukortartalmát. A gyomorban ugyanis a cukor is visszafogja a folyadékfelszívódást, így nem érdemes a boltban akármilyen üdítőt venni. Én magam részéről mindig csapvizet, vagy forrásvizet viszek magammal. A különféle üdítők inkább meghozzák az ember szomját, minthogy elvennék azt. Lássuk akkor mik a kiszáradás tünetei. Van háromféle kiszáradási állapot: enyhe, közepesen súlyos, és súlyos dehidráció. A kategóriákat a vízveszteség testtömeghez viszonyított százalékában kell értelmezni.
Amíg a 2-5%-os testtömegvesztés áll fenn, addig nincs nagy baj, gyenge kiszáradással van dolgunk. Ennek tünetei: szomjúság, kevés vizelet. Megelőzése: még indulás előtt igyál legalább fél liter vizet. Mi a teendő? Inni kell.
Közepesen súlyos kiszáradásnál a testtömegveszteség eléri az 5-10%-ot. Ilyenkor jönnek elő a komolyabb tüneteket, mint például: Erős szomjúság, borzongás, émelygés, gyengeség, szapora pulzus, kevés vizelet. Ilyenkor azonnal meg kell állni pihenni, és megfelelően gondoskodni kell a folyadék és sóveszteség pótlásáról.
Súlyos dehidráció akkor következik be, mikor a testtömeg csökkenése meghaladja a 10%-ot. Ilyenkor komoly bajok következnek be, ha ezeket bárkin észleljük, orvost kell hívni. Tünetei: bódultság, magas testhőmérséklet, alacsony vérnyomás, gyenge pulzus, szemmel látható izomtérfogat-csökkenés, sokk. 15%-ot meghaladó veszteség során fellép a kóma, majd nem megfelelő intézkedések esetén beáll a halál.

Hőguta
A hőguta, vagy hőkimerülés az egyik leggyakrabban előforduló melegártalom, bár nem is gondolnánk. Legfőbb baj az, hogy a szervezet nem jelzi azonnal a folyadékveszteséget szomjúságérzettel, csak akkor, amikor az a határérték alá csökken. A lényeg: állandóan inni kell adott időközönként, és nem szabad megvárni, míg szomjasak leszünk. Én például a melegben 15-20 kilométerenként el szoktam fogyasztani fél liter vizet. A hőguta tünetei: kivörösödött arc, forró és száraz bőr, dülöngélő járás, magas testhőmérséklet. Súlyosabb esetben megszűnik az izzadás, és ájulás lép fel. Kezelése: Árnyékos helyen vizes takaróba csomagolva le kell hűteni a testhőmérsékletet 37,5 fok alá, közben hívni kell a mentőket, vagy az orvost.

Kész leégés!
Leégés a nyári napokon könnyen előfordulhat. Jó tudni, hogy az izzadság olyan vegyi anyagokat tartalmaz, mely megszűri az ultraibolya sugarakat, így van természetes fényvédő lakkozásunk is. Akinek ez nem elég, vásárolhat fényvédő krémeket, de az arcon ezek nem sokat érnek, mert lemosódnak az izzadságtól. Érdemes napos időben fehér pólót, vagy trikót húzni, mely visszaveri a fényt elég jól. Jó ha van simléderes sapkánk, mellyel akár a nyakunk leégését védhetjük a simléder hátrafordításával. Ami a napszemüveget illeti, jó ha olyat veszünk, amire rá van írva, hogy UV szűrős. Ha veszünk egy pár száz forintos vackot, azzal csak ártunk a szemünknek, hiszen a pupillák a sötétített lencse mögött kitágulnak, ugyanakkor a meg nem szűrt ultraibolya sugarakat nagyon területen tudják beengedni szemünkbe. Ha már bőrünk leégett, érdemes kalmopirint, és permetezzük a hátunkat valamilyen nyugtató gyógyhatású permettel, vagy kenjük be liliomolajjal.

Biciklizéshez feltétlenül szükséges javaslatok:
• Indulás előtt 15 perccel igyál fél liter vizet. 15-20 kilométerenként is érdemes elég sokat inni. Ha a szervezetnek is sok, akkor a veséd úgyis kicsurgatja a hólyagodba.
• Az ital ne legyen túl édes, de jó, ha hideg (kb 10 fokos). Ez egyrész belülről is hűt minket, másrészt a hideg folyadék hamarabb felszívódik a gyomorban. Az ital semmiképpen ne legyen alkohol, hiszen annak lebontásához sok vízre van szükség.
• A kora délutáni órákat töltsük árnyékban, ha lehet.
• Ami az öltözéket illeti, mindenképpen javasolni tudom a vékony trikót, vagy pólót. Megtartja az izzadságot, kevesebbet izzadsz (így akár negyed literrel kevesebb víz elég óránként). És ha fedi a háta, vállad valami világos színű ruha, akkor tuti hogy az nem ég le.

Remélem ezek után senki nem fog melegártalomban szenvedni a nyáron még az ilyen bazinagy melegben sem, mint ami most vár ránk. Következő bejegyzésem nem tudom, mikor lesz, addig is igyatok sok folyadékot, maradjatok árnyékban, ha lehet, és pihenjetek sokat! Szervusztok!

Bicycle Histories Episode 1.

Szervusztok kedves olvasók!

Hát lássuk csak! Milyen jelzőkkel illetném saját blogomat? Mire is használom? Legfőképpen történések, élménybeszámolók írására, azon kívül semmi haszna nem származik belőle. Így hát új bejegyzéssorozatot kezdek írni a fenti címmel, amiből információkat is kerekíthettek, ha akartok. Ahogy a címből kitűnik (talán), a biciklikről, biciklizésről, kerékpártörténetről, és alkatrészekről lesz szó a bejegyzéssorozatban. Elsőként talán azt osztanám meg veletek, hogy miért is választottam ezt a témakört, miért kezdek el ilyenekről írni. Mint többen tudjátok egyrészt spórolásból (mert ugye váásáág van), másrészt hobbiból, de minden utamat kerékpárral teszem meg, kivéve, amikor busszal járok, de már az is elég ritka. A következőkben Dr. Nagy Sándor egyik Bicajoskönyvéből idézek, amelyből bagyon nagyon nagyonsokmindent tanultam erről az életformáról, ajánlom mindenki figyelmébe. Tehát a doktor úr ezt írja:

„Lon Haldeman 25 nap alatt tette meg a New York – Santa Monica – New York közötti 9300 kilométeres távolságot. Amikor a Word Trade Centerben rendezett sajtófogadáson megkérdezték tőle, hogy miért szelte át oda-vissza a kontinenst, Ezt válaszolta: „Mert nem volt semmi jó a tévében”

Eugen Solane a „Complete Book of Biycling” című könyvében több érvet sorol fel a kerékpározás mellett, mint a szűkszavú Haldeman. Nézzük, szerinte mire számíthatnak azok, akik rendszeres aerob edzést (kerékpározás, futást) folytatnak:

• Öt évvel is tovább élnek, mint az átlag.
• Az agy jobb vérellátása következtében tisztábban tudnak gondolkodni (aki szerint ez badarság, az fusson egy kört, és gondolja át még egyszer a dolgot);
• Jobban tudnak aludni, és általában véve nyugodtabbak;
• Erősebbek és ellenállóbak;
• Kisebb az esélyük az érrendszeri megbetegedésekre (agyvérzésre, szívrohamra, magas vérnyomásra)
• Richard Ballantine a „Richard’s Biycle Book” szerzője, elsősorban az elidegenedés elleni küzdelem fegyverét látja a biciklizésben. Hogy miért?

Azért, mert ez egy olyan dolog, amit te magad csinálsz, nem pedig valami, amit veled csinálnak. Te vagy az, aki kormányoz, és a döntéseket hozza. A levegő bizsergését is te magad érzékeled, s az energia lüktetését is, miközben a kerekek beleharapnak az országútba. Az életed életszerűbbé válik.”

Ezen kívül még a szerző megemlíti egy francia biciklitúra reggeli sátorozásának különleges hangulatát, amikor a kipihent turista szemléli az ébredő természet gyönyörűségét. Ezt csak azért nem idéztem, mert ezt még nem nagyon volt tapasztalnom, legalábbis Franciaországban, és kerékpártúra alkalmával. De majd hasonló lesz talán az augusztus 3-án útnak induló Balaton körút 4 reggelén, amikor kitántorgok a sátorból. Ami az utolsó idézett érvet illeti, én nem tudom, mit mondjak. Nem vagyok filozófus, hogy ilyenekről beszéljek, de szerintem Richard bácsi kicsit eltúlozta a dolgokat. De ha ő így gondolja, ám legyen! Bár lassan kezdek hinni a dologban. Már csak párszáz kilométer kell hozzá.. :P A másik öt érvvel viszont teljes mértékben egyetértek, hiszen mióta kerékpározom, és néha futok is, még szinte megfázva sem voltam, gondolkodni is valahogy könnyebben ment, mint eddig, és tény, hogy egy keményebb kocogás vagy biciklizés után az ember jobban alszik. De azért még én is kiegészíteném néhány alapvető érvvel, amik a kerékpározáshoz tartoznak.

• A kerékpár nem pöfög, füstöl, és nem folyik belőle semmi (jobb esetben), tehát sokkal környezetbarátabb, mint más jármű
• Mivel nem kell hozzá benzin, a kerékpár fenntartása mindenkinek lehetséges
• Nem kell hozzá vezetői engedély, így bizonyos feltételek mellett bárki „vezetheti”
• Ha az ember kicsit pityókásabb, elindulhat vele haza, maximum, ha jönnek a zsaruk, leszáll és tolja tovább, akkor semmiképp nem büntethetik meg, csak a detoxikálóba vihetik be. :D
• Az ember tekerés közben jobban elgondolkozik a dolgokon, mint a buszon, vagy a kocsiban.
• Ami a buszt illeti, én 20-25 kilométerig gyorsabb vagyok nála. Ha beleszámolja az ember a negyed órával korábbi indulást, az utat a buszmegállóhoz, illetve a buszmegállóból, akkor hamarabb beérek, mondjuk Tapolcára biciklivel, mint busszal.
• Ha a kerékpáron normális csomagtartó van, akár 60 kilogramm csomagot elszállíthatunk egyik helyről a másikra, melyet gyalogosan elég nehézkes lenne, és valljuk be, busszal is.
• Míg a modern autók többsége sem eszik kevesebbet 3 liter üzemanyagnál 100 kilométeren, addig én 100 kilométeren egy szendviccsel és egy liter vízzel megvagyok.

Azt hiszem sikerült elmondani, minden olyan dolgot, hogy miért érdemes biciklivel járni. És tényleg ajánlanám mindenki az autó helyett. Én is mindig biciklivel járok, kivéve, amikor gyalog, vagy busszal, és semmilyen hátrányos megkülönbözetésben nem lett részem. Sőt, pozitívumként vettem észre, hogy a kerékpárosok egymás közt jó viszonyt ápolnak. Akárhányszor lakott területen kívül találkozom szembejövő vadidegen bringásokkal, mindig tudom, hogy előre inteni illik, vagy ők megteszik. A bólintás a legkevesebb, de már volt olyan, hogy hangos jókívánság átadás és köszönés történt. Ami a legendákat illeti az autósok és bringások viszonyairól, mindennek megvannak a napos-, és árnyoldalai is. Mindig lesznek olyanok, akik „enyém a világ!” címszó alatt BMW-vel a seggük alatt hajtanak, és nem törődnek velünk, földi halandókkal, de véleményem szerint, több az olyan autós, aki igenis odafigyel a bringásokra. Ezeket elősegíthetjük a különböző jóindulatú (tehát nem középujjas) kézjelzésekkel, amivel elősegíthetjük például bukkanónál az előzésünket (amikor előbb belátjuk, hogy nem jön szembe semmi, és intünk, hogy mehet).

Tehát csak ajánlani tudom mindenkinek, akár hobbinak, akár utazáshoz a kerékpárok széles palettáját, melyeket egy-egy bejegyzésbe fogok bemutatni. Külön bejegyzést szentelek a kerékpárok evolúciójának, és az alkatrészek különböző fajtáiról is külön-külön szeretnék írni. Legfőképpen a biciklizéssel, mint olyannal szeretnék foglalkozni, melyből ötleteket meríthettek a mindennapi élethez is. Legközelebbi bejegyzésem ebben a témában valószínűleg csak holnap várható, addig is élvezzétek a kánikulát, és ki ne merészkedjetek, mert 2 másodperc alatt eléget benneteket a nap, és különebn is: hőségriadó lesz (már majdnem kijárási tilalom). Sziasztok!