CoolTúra Edisode 1.

Kedves olvasóim, a Somló bortúráról nem szeretnék nektek külön beszámolni, hiszen azt az előző blogomban megtekinthetitek itt.

Az azóta híressé-hírhedté vált Kab-hegyi kirándulásról viszont még nem íródott bejegyzés. Sokak kívánságát nem teljesítem ezúttal, hiszen megígértem, hogy a Szent György hegyi túrámról írok beszámolót, de arról sajnos a képek fele még hiányzik, így az a bejegyzés pár napot várat magára.

Május 14-én egy szép tavaszi, de inkább nyári zivataros napon, úgy döntöttem a környékbeli skacokkal, hogy elviszem őket túrázni. Ki is tűztük a célt: Kab-hegy. Reggel kilenckor persze egyik sem volt ott, aki tegnap biztosra mondta az indulást. Valakit nem engedtek el, van, akinek technikai problémái támadtak a bringájával. De volt olyan is, ki inkább elment pecázni. Váljék egészségére! Nem volt mit tennem, fogtam a menetfelszerelést, és egyedül indultam útnak. A Kab hegyet Padrag felől terveztem megmászni. Az első pihenőig minden rendben ment. Kaja, pia, több turista is előkerült. Majd próbáltam tovább indulni, de párszáz méter után olyan kadályokba ütköztem, hogy kénytelen voltam megbízni a bicklimet, hogy kösse le egy tölgyfa figyelmét. Akadályokon az állandó vízátfolyásokat, és a pár méterenként bedőlt fákat értem. Az akadályokat ezúton köszönném meg annak a fakitermelő brigádnak, akik nem tudnak maguk után tisztán hagyni egy turistautat. NA de előtte nap volt egy óriási vihar is, az is megtette a hatását. Mindezek ellenére én folytattam az utam, de sajnos eltévedtem. A turistút, ahogy az egyik képen látni fogjátok kicsit benőtte magát, és csak nehezen találtam meg. Ez kb egy órába telt, és mivel fogyóban volt a kaja, és a tető még messze volt, inkább megindultam hazafelé. A Padragi szikláknál azért még csináltam pár fotót, és megettem utolsó szendvicsemet is. Hogy mi a tanulság? Ha legközelebb megyek, korábban indulok, kb 3szorannyi kajával. NEm írok többet a képek mindegyike felér 1000 szóval.

A turistautat sok helyen vízátfolyások, kis patakok szelték át, szegélyezték...

Ilyen körülmények között nem lehet biciklivel továbbmenni:

Így hát drótparipám hátramaradt:

Több kép most nem tölthető fel, nem tudom miért, de pótolni fogom.. holnap. Ma már nem. A kellemetlenségekért szíves elnézéseteket kérem. :d Üdv!

Life story episode 1.

Hát kedves olvasóim, üdvözöllek benneteket a megújult blogomban! Először szólnék néhány szót arról, hogy miért is gazulódott el a blogom, és miért került bele kevesebb bejegyzés az elmúlt hónapokban. Közvetlen oka talán az lehetett, hogy múlt hónapban a PR Telekom Zrt. bizonyos számlázási félreértés miatt 3 hétig megszakította a felém irányuló internet szolgáltatást. Ez már 3 hetes elmaradást jelentett, de nem ez volt az igazi oka. Leginkább az életemben az elmúlt hónapokban végbemenő változások lehettek ennek okai. Mint azt többen tudjátok, megszakadt a munkaköri kapcsolatom az ING Biztosító Zrt.-vel. Erre a történetre nem igazán szánnék pár sort se, egyszerűen nem volt elég jövedelmező a munkakör ebben a "válságos" világban. Miután adminisztratív feladataimat elláttam a felmondással kapcsolatban, egyből munkahely után néztem. Meg kell mondanom, a munkakeresés manapság nem könnyű dolog, tekintettel léve arra is, hogy mindenhol értékesítési és ügynöki munkára keresnek munkatársakat. Már pedig én erről eleget tudok, köszönöm, többet nem kérek ilyen munkából. Elég sok helyre pályáztam a környéken. Két aszisztensi munkakör megpályáása mellett bepróbálkoztam egy tapolcai mobiltelefon-szaküzlet eladói munkájával, valamint talán nosztalgiázásból, nem is tudom, de jelentkeztem a tapolcai TESCO-ba árufeltöltőnek. Ami az eredményeket illeti, az egyik asszisztensiről még nincs válasz, és szerintem nem is lesz, a másikról nemleges válasz érkezett. Ahogy néztem, mobiltelefon-szaküzletbe találtak embert, tehát az is kiesett. Pozitívumként éltem meg viszont, amikor állásinterjúra hívtak TESCO-ba. Az állásinterjú a megszokott hülye kérdésekkel telt (hülye vagy-e, csapattárs vagy-e, felelősségtudatos vagy-e, mi a nemed... stb marhaságok). Ezekután elbeszélgettünk az áruházigazgatóval a TECO-s árufeltöltős múltamról, de ahogy az elején nekem lejött, csak azt akarta tudni, hogy tényleg dolgoztam-e az ajkai áruházban, de ne féljetek, kiokosítottam a frátert, hogy akkor sem volt a frissáru-, szárazáru-, és non-food osztályon kívül másik osztály az áruházban. Viszont kiderült, hogy jelenleg nincs üresedés az áruházban, így maximum polcszervizesnek tudnának felvenni állandó délelőtti szakra. Meg is egyeztünk, mégpedig abban, hogy ennek a hétnek az elején értesít a fejleményekről. Bár a mobilom végig nálam volt (tudnillik ha valahol egy helyben vagyok, akkor mellettem van, ha megyek valahová, akkor a fülembe zenél), sajnos nem kaptam tőle telefonhívást. Volt főnököm azonban aszisztensi munkakört ajánlott, melynek részleteit jövő héten hétfő délelőtt beszéljük meg. Kiváncsi leszek az ajánlatára.
Mit is kéne mondanom. Munkanélküliként eleinte jó volt itthon lenni, mert sokkal több időt szentelhettem édesapámra, mamámra, a barátaimra, meg persze internetezésre, és kockulásra is. De meg kell mondanom, pár nap múlva már nem tudtam egy helyben maradni, így elkezdtem tekeregni a környék természetbeli látványosságait keresve. (Tekeregni nem csavarognit jelent, hanem tekerni a biciklit ugyebár.) Ezen kirándulásokat, melyeket nem írtam le blogom előző verziójában, itt fogom szerepeltetni CoolTúra bejegyzés-sorozatomban. Merész elhatározásom tervezésbe fajult pár hete, mely annyit jelent, hogy körbe fogom tekerni a Balatont, ha lesz hozzá megfelelő társaság. Eddig két embertől beszéltem komolyabban erről, Marcival, és egy visegrádi faszival. Utóbbi már 3-szor megtette az utat, de nem valószínű, hogy idén eljönne. Marci viszont szívesen jönne pár hétel később, mikor már gondolom vége a sulinak, és más programja sincsen. Ma Dodi is közölte, hogy szívesen jönne, csak férjen bele az idejébe. Mindegy. A dolog még szervezés alatt áll. Meg hát nem úgy van az, hogy felülünk, azt megyünk, kell egy csomó dolog.
Első bejegyzésmehez most csak ennyit írnék, jöjjön az első néhány fejezete a CoolTúra sorozatnak természetesen képekkel. Üdv: Nándi

Tartalomjegyzék

Marci blogjáról, és engedélyével ellesem tőle a többrészes bejegyzéses taktikát, mellyel talán áttekinthetőbb lesz életem leírása.

Life Story
Életem, és heteim átlagos, vagy az alatti történeteit ezen cím alatt fogom futtatni.

CoolTúra
A megtett túrákról készült élménybeszámolókat fogom ez alatt jegyezni.

Jóbarátok
A haverokkal töltött kisebb-nagyobb összejövetelekről fogok ilyen cím alatt írni.

Ha még eszembe jut valami észveszejtő marhaság, azt később leírom, útközben.

Lets go! Again!

Az elmúlt hónapokban sokan beszéltek nekem megújulásról, talán túl sokan is. Hozzájuk sorolnám Dodi és Marci barátomat, akik ajánlották a blogspot-ot, hogy mennyivel jobb az eddigi blogoldalamnál. Ezért kezdtem el én is blogspot-os blog-pályafutásomat, hogy újra láthassátok mindennapjaim, heteim érzékletes megörökítését. Remélem tecceni fog. Nemsokára tehát jövök az aktuális témákkal, addig is legyetek türelemmel, üdvözlettel, Nándi