Lássuk csak, mi is történt az elmúlt héten. Őszintén megmondva, nem nagyon voltam túrázni, mivel lassan beindul az új munka, ezért írok egy hétértékelőt csak. Nem kell megilyedni, nem látok a jövőbe, hogy ma délutánt, és holnapot leírjam, azok csak az előzetes terveim részeit képezik.
Június 22. Hétfő
Hétfői nap. Mit kell még mondanom. Hát azért leírom mit is tettem ezen csodálatosan szép napon. Koránkeléssel indult, mint minden hétfő reggel. Az aznapi program az alkalmi munkavállalói kiskönyv (továbbiakban: kiskönyv) ügyintézése volt a drága sümegi munkaügyi hivatalban. Gondoltam, nyitásra megyek, akkor nem lesznek olyan sokan. Mint minden hétfő reggel, ez is esetlen volt, először a telefonomér, majd az esőkaabátomért kellett visszamennem a lakásba, ezen kívül akadtak kisebb nagyobb szomszédcsevejek is, melyek ugyebár elkerülhetetlenek hétfő reggel, így hát húsz perc késéssel, fél nyolckor indultam el drótparipámmal Sümeg felé. Kicsit hűvös volt, nem ártott a bőrdzseki felvétele sem. A 20 percből sikerült az úton 10 percet lefaragnom, de így is 10 perccel 8 után értem be a munkaügyibe. Csak 27-en álltak előttem (direkt megszámoltam), és természetesen az ügyintézést még nem kezdték el. 20 perc várakozás után jött ki a kollága, hogy jöjjön az első. Kiscsajnak kiskönyv kellett, közölték, hogy elfogyott és csak dél körül kapnak utánpótlást. Ettől egyből eltűntünk 6-an a munkaügyiből, persze az ajtót magunk mögött kultúráltan, csendben bezárva. Elindultam hát a munkahelyem felé, Tapolca irányába a 7319. számú összekötő úton, melyet most újítanak fel, és az erdőn át vezet. Kellemes hátszél, majd megjött az eső is. Esőcucc elő, irány tovább. Az irodában megismertem pár régi, de nekem új kollégát, majd meló hiányában kétszer is meglátogathattam Renit a szomszédos szépségszalonban. Az eső meg csak esett, és esett. Egész nap. Főnököm felajánlotta, hogy hazavisz kocsival, így hát szétkaptuk paripámat, és bekerült a csomagtartóba. Természetesen felhívtam egy kávéra, és megkínáltuk a meggyel is, melyből idén sok van. Nagyon sok. Miután Zsolt elment, pihenőre hajtottam fejemet.
2009. június 23, Kedd
A kiadott parancs érthető volt. Édesapám utasítása, hogy esős idő esetén főzni kell, száraz időben meg meggyet kell szedni. Hála Istennek, mikor felkeltem és elmentem a boltba még esett az eső, és elkezdhettem a főzést. A Rizibizi előkészületei közben elállt az eső, de sajnos akkor már nem hagyhattam ott a főzést. Pedig kinek ne lett volna csuron vizes fáról meggyeket szedni, hogy a hideg víz a nyakába folyjon? A rizibizi elkészülte után mosogatás, mosás, takarítás, és teregetés. Mintha én lennék a bejárónő sokszor. Persze mikor apám hazajött, mentünk meggyet szedni, nem volt akkora mázlim, hogy újra megeredjen az eső. Estére meggymagozás, majd befőzés fáraszott el annyira, hogy ne legyen baj az elalvásommal.
2009. június 24, Szerda
Újabb próbálkozás várt rám. Kedden nem volt munkaügyi, most indultam neki újra. De ezúttal busszal. Sikerült reggel fél 10-ig aludnom, így csak a 11-es busszal mentem át Sümegre. Szerencsére volt olyan szerencsém, hogy csak hárman voltak előttem, így csak egy órácskát kellett várnom a folyosón. Szegény pasi elkezdte mondani a sablonszöveget a kiskönyv szabályairól, de segítettem neki, hogy tisztában vagyok a dolgokkal, mert dolgoztattam már embereket kiskönnyvel, így nem kellett mindent elmondania. Ezek után mivel délutánra nem volt programom, átbuszoztam Uzsán át Tapolcára, és meglátogattam Renit, hogy ne legyen olyan egyedül. Bár ő sosincs egyedül, mert barátnői minidg meglátogatják. Így volt az aznap is, mint hétfőn. Most újabb barátnőjét ismertem meg. Egy délutáni busszal tértem haza. Ami meglepedt, hogy apám, mikor ajtót nyitott, egyből meggyszedésre invitált. Be se léptem, nem is ettem, de menjek szedni. Mondtam neki, hogy menjen, és majd megyek én is. Innentől kezdve ugyanaz a program volt, mint tegnap. Hadd ne meséljem!
2009. június 25, Csütörtök
érdekes nap volt. Mamit hívtuk segítségül a ház körüli munkákhoz, így korán keltem, hogy a reggeli futás és bolti vásárlás után sikeresen leérjek mama busza elé is. Ezek után keri munka. Mim ás? Meggyszedés, babszedés, borsószedés, majd kis gazolás is. Délelőtt főztem, közbe mama babozott. Majd ketten borsóztunk, és lassna megjött faterom is a munkából. Ezek után újabb meggysuedés, majd uborkaszedés után nekem estig uborkamosás, hogy el lehessen savanyítani a kis babapöcsnyi uborkákat. Ezzel jól el is fáradtam, de nem aludhattam sokat, mert másnap munka van.
2009. június 26, Péntek
Munkanap. Első igazi, pörgős munkanap. Megkaptam első fizetésemet is "újdonsült" főnökömtől. Koránkelés volt futás miatt. Reggel 5-től fél hatig kicikoci, majd fürdés, készülődés, és indulás. Reggeli busszal mentünk Tapolcára mamával, mert ő ott aludt nálunk. Ezek után segítettem neki levinni a nagynényjémhez a cuccost, hogy kocsival vigyék el mamának. Ezek után rohantam az irodába. Javában folyt valakinek az állásinterjúja, én meg csak figyeltem szemlélődően, közbe neten megnéztem a híreket is. Még jó, hogy figyeltem, mert pár egyoldalas kérdőív és nyilatkozatmegírása, és nyomtatása után, főnökömnek el kellett rohanni szülni a feleségével. Ez így teljesen érthető. Át is vállaltam a délután 2 óráára megbeszélt állásinterjúját, és le is vezettem. Majd fél négytől kb ötig Renivel és Esztivel múlattuk az időt a Szoli előtt. Ezek után a hévízi busszal jöttem haza, és végre először a héten tudtam egy normális estét eltölteni, rendes internetezésre alkalmas idővel. De azzal nem számoltam, hogy mennyire fáradt vagyok megint, így hát fél 10-kor el kellett vonulni takaró alá.
2009. június 27, Szombat
Hát ez a mai nap. Ez. Mára őszintén szólva egy kisebb kirándulást szerveztem valakivel, vagy valakikkel. De amilyen hülye hetem volt, így nem szántam rá elég ráfordítást, és el lett felejtve. Persze nem én részemről. Dodi barátom Győrbe indul, Petya meg (de ő szólt előre), Dobán tölti a hétvégét bucsu miatt. Így hát inkább délelőttig aludtam, és ki sem bújtam a házból. Apám túlnapozik, de ha megjön, biztos lesz valami meló, és vége a szép szombatnak megint. Bár még elmehetek biciklizni valahova. De nem. Kenyér sincs itthon, azt is ebédnél vettem észrre. Akkor jutott eszembe, hogy tegnap mondva lett, hogy holnap (azaz ma) menjek el kenyérért, de a bolt nincs már nyitva. Maximum bemegyek Tapira, vagy Ajkára Tescózni. Szóval dilemma van, hogy meló, vagy pihenő legyen délután.
2009. június 28, Vasárnap
Hát ez holnap lesz. Előre feltett szándékom, hogy meglessem mamámat Tapolcán, mert nagybátyám festi a korlátot nála, és én felajánlottam a segítségemet. Természetesen bicajjal megyek, ha esik, ha fúj, akkor is. Lehet, hogy ott is alszom, akkor nem kell annyit rohangálni a hétfői munka miatt.
Hétértékelés.
Jó volt, bár lehetett volna kevesebb tennivaló is. De ez így jó, különben uncsi lett volna, az meg nem jó, mint tudjuk. Jut eszembe, ma van a cukorbetegek világnapja is, majd lehet, hogy írok pár sort erről. Bár nem tudom, inkább alszom egyet. Vagy inkább kockulok alapvető nyugalmi állapotban. Következő viszontolvasásig maradok tisztelettel, legyetek jók, tekerjetek/fussatok sokat, és vigyázzatok magatokra, sziasztok!
