Immár harmadik alkalommal látogattam el kedves barátaimmal a veszprémi utcazene fesztivál rendezvénysorozatának egyik napjára. A több napos szervezés után mindenkivel sikerült egyeztetni a dolgokat, így eldöntöttük, hogy 17-én, azaz pénteken indultunk útnak Veszprém városának szívébe. Előző nap, azaz csütörtökön sajnos Hajmási barátunk lemondta a programot, mondván, hogy ő az aratás örömeit kicsit túlzóan élvezte. Meg is jegyezte, hogy nem iszik többet. Legalábbis egyelőre. Pénteken délután még megbeszéltük a részleteket, ekkor érkezett Marci a hírrel, hogy ők is jönnek. Hogy kik az ők? Hát Barna volt lakótárs elvtárs, Marci, Szellem, Pusi, Czékus, meg pár úrkúti és zsófiapusztai úriember. Szűk baráti társaságunk így létszámban növekedett.
Ezzel a tudattal indultam útnak a Sümeg és Veszprém között közlekedő járattal 6 óra előtt Nyirádról. Magam részéről azt a feladatot választottam, hogy a buszra Ajkán felszálló utastársaimnak megpróbálok helyet biztosítani. Összesen három helyet sikerült biztosítanom, de a többiek is találtak maguknak megfelelő helyet. Szellem is megoldotta a padlón lévő lépcsővel az elhelyezés problémáját. Az utunk kellemesen, jó hangulatban telt, bár Úrkúttól-Szentgáltól a busz a már évek óta szokásos telítettségével haladt előre. Minekután mi a busz hátuljában foglaltunk helyet, nem zavartattuk magunkat az álló utazóközönség jelenlétében sem.
Veszprémbe érve először kettéváltunk. Mi hárman (Petya, Dodi és én) elmentünk körbenézni és kajálni a McDonald’s-ba, míg a többiek a Spar-ban vásároltak maguknak kenyér mellé valót. Majd miután mindkét csapat végzett a dolgaival, újból egyesültünk a Spar mögött-mellett található lépcsőn, és együtt folytattuk rövid italozással az este eltöltését. Miután meguntuk az egy helyben ülést, így Petyával és Dodival úgy döntöttünk, hogy útnak eredünk. Közbe Dodi felhívta Julcsit, majd találkoztunk vele és két szép mosolygós barátnőjével az óváros téri OTP nagyszínpadnál. Az este itt tánccal folytatódott, de mivel a csajoknak ment a buszuk, és a koncertnek is vége lett, áttelepítettük székhelyünket a Színházkerthez. Leültünk a lépcsőre, majd egy üveg jó bor elfogyasztása után beljebb mentünk a DJ színpad mellé, a szép lyányok közé. Egy idő után felmerültek némi etnikai problémák, így kb 1 órával később úgy döntöttünk, hogy tovább vándorlunk az Other Side Dance Cafe-ba, melyet Fridli Reni iwiw-es kiírásából ismertünk meg. Nekem nagyon bejött a hely, a zene nagyon jó volt, és ahhoz képest, hogy a hely a belvárosban van, a sör ára is megfizethető magasságban volt. Az egyetlen problémám talán csak az volt, hogy nálunk pár évvel idősebb korosztály volt leginkább jellemző, és az egyedek inkább párba rendeződve táncoltak. De azért nem volt a három jómadarunk tavaszi fecske, volt ott pár szingli rajtunk kívül is. Miután a DJ kicsit sokat ivott, ellaposult a zenéje, így a hangulat is.
Jó idő volt, már lassan hajnalodott is, így a skacokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Ellőtte persze megpihentünk egy óváros téri padon. Alaposan szemléltük a sok-sok szemetet a tér kövén, melyet a bulizók hagytak hátra maguk után, és elbeszélgettünk arról is, mennyi pénzt lehet vajon összegyűjteni az eldobált-hátrahagyott visszaváltható üvegek összeszedésével, és visszaváltásával. Petyának újabb szerelmi bánata lett a felbukkanó Kalasnyikovos csajok személyétől, de majd kiheveri talán, mint a tavalyi nőszemélyt is. Aztán elindultunk abba az irányba, amerre tavaly is, tehát fel a várba. Ezek után megmásztuk a Kálváriahegyet is, majd rövidebb-hosszabb lépcsőzések után újra megpihentünk a pirkadó égbolt alatt az Óváros téren ugyanazon a padon, mint egy órával előtte. Majd telt-múlt az idő, és lassan elérkezett a pillanat, mikor a buszpályaudvar felé kellett ballagni. Azaz nem kellett volna még, bőven üldögélhettünk volna még a padon, csak azért sétálva mégsem alszik az ember. Így hát a sétálóutcának kerülve közelítettük meg a pályaudvart. Közben egy társaságtól gyönyörű zenei aláfestést kaptunk.
A hazaút a szokásosan telt. Három buszra elegendő hazavágyó fesztiválozó várt ugyanarra a buszra, így aki nem volt elég szemfüles, már pedig voltak elég sokan így, azok nem fértek fel a buszra. Hála Dodinak volt ülőhelyem, és Veszprém határától Úrkútig aludtam, mint a bunda. Márkóig még úgy-ahogy felébredtem, mondtam is Petyának, hogy majd átadom neki a helyet Herenden, de ez valahogy nem jött össze, mivel Petya nem ébresztett fel. Ajkán a szokásos gyors elköszönés történt Dodival és Szellemmel, Petyától sajnos nem tudtam búcsút venni, mert hátul szállt le. Szellem minden esetre elől szállt le, és megkérdezte, hogy Tósok felé megy-e a busz. Miután a sofőrrel együtt elmondtuk neki, hogy nem, elköszönt, és leszállt. Mi pedig átmentünk az indulási oldalra. Ekkor Szellem felugrott a buszra, és újból megkérdezte, hogy Tósok felé megy-e a busz. Kicsit röhögnöm kellett. xD De a sofőr töredelmesen elmondta neki, hogy ez a busz még mindig nem megy Tósokra, és Szellem megint leszállt. A hazafelé vezető utam bóbiskolósan telt, de nem aludtam el. Leszállva a buszról bementem a boltba reggelit és kenyeret venni, majd hazaérve evés és fürdés után ágynak dőltem.
Hogy mi történt a nap hátralevő részében, az kiderül a holnap megíródott hétértékelő bejegyzésemből. Képeket is várhatóan csak később teszem fel. Vigyázzatok magatokra, sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése