A minap nagy behatású beszélgetésen vettem részt. Hogy kivel, és miről, azt még így a dolgok csírájában nem részletezném, viszont meg kell hagynom óriási szerepet tulajdonítottam az őszinte beszédnek. Miután a beszélgetés véget ért, gondoltam írok ide valamit az őszinteségről. Legyen valami intellektuálisabb lélegzetű bejegyzés is a blogban.
Magát a fogalmat mindenki ismeri, nem kell bemutatni, azt hiszem. De mit is jelent valójában az őszinteség? Ezen kérdés megválaszolására segítségül hívtam az internet wikipédia nevű oldalát, melyről sokaknak az a véleménye, hogy óvatosan kell vele bánni, mert senki sem ellenőrzi a tartalmat. Én ennek pont az ellenkezőjét állítom, hiszen ezen oldalnak sokkal több szerkesztője van, mint bármely újságnak, és bárki kezdeményezheti a cikkek módosítását. Szóval a keresőbe bepötyögtem, hogy őszinteség, és nicsak, ki is jött egy lap. Sokszor meglepődöm, mert wikipédián az ember olyan tökegyszerű dolgokról (pl. olló) kap leírást, hogy az szinte hihetetlen, ajánlom figyelmetekbe.
Tehát wikipádia ezt írja:
Ezt első olvasásra elolvasva nem igazán tudtam értelmezni, gondolom a kedves olvasóközönség többsége sem. Így most próbálom saját nyelvezetembe átültetni a dolgot, mint régen fizika emelten a nem érthető definíciókat. Tehát az őszinteség az olyan emberi tulajdonságok halmaza, mely cselekvésben és kommunikációban nyilvánul meg, és az igazsággal összhangban van. Ez annyit jelent, hogy olyan tettek, elmondani valók, és cselekvések tartoznak ide, amelyeket mind az igazság jegyében teszünk, mondunk, cselekszünk. Legismertebb példája ennek az szerintem, amikor tudod, hogy mi az igazság, és azt szóban elmondod másnak. Ez az emberi tulajdonság számomra mindig nagyon meghatározó volt, de ennyire már ismerhettek , ezen tulajdonságomat tükrözi blogom is, hiszen elég sokszor olvashatjátok blogomban az őszintén szólva, mondva, leírva szóösszetételt, ami másoknak csak egy szófordulat, de én teljesen komolyan gondolom. Engem édesapám, és még régen anyám is erre nevelt, nem beszélve a nagyszüleimről. A Tüskevár című könyvben is többször feltűnik Matula bácsi nevelt fia gondolataiban, miképpen döbben rá, hogy nem éri meg udvariaskodni sem: "ha elfáradtam, hát elfáradtam".
Ugyancsak ezen a wikipédiás oldalon találtam rá egy őszinteség tesztre, melyet kitöltöttem, és leírom, mi az eredménye:
Az utolsó mondatában van a legnagyobb igazság. Dodi barátom a tudója, hogy hányszor vittem a bőröm vásárra, még egy leendő barátot is elvesztettem, csak azért, mert őszinte voltam. Az a bizonyos "Rami eset". Ez volt az egyik legnagyobb port kavart, és (sajnos) legemlékezetesebb ilyen esete őszinte megnyilvánulásaimnak. A minap egy lánynak mondtam meg az őszinte véleményemet, azt hogy mit gondolok. Azt, hogy mit érzek nem tudtam neki leírni, hiszen egyrészt még nem vagyok vele tisztában, másrészt meg mindketten tudtuk, hogy ezt msn-en nem lehet megbeszélni, így inkább hétfő délután beszéljük meg személyesen. Miután csak felvázoltam a gondolataimat, nem volt visszaút. Ha a gát szakad, nem marad mögötte víztározó. Így hát mindent elmondtam, amit adott pillanatban, adott lélekhelyzetemben el tudtam mondani. És hát lesz, ami lesz. Legrosszabb esetben elvesztek még egy nagyon jó barátot, legjobb esetben pedig ...
Az már egy másik történet..
A történet folytatása hétfő este várható.
Magát a fogalmat mindenki ismeri, nem kell bemutatni, azt hiszem. De mit is jelent valójában az őszinteség? Ezen kérdés megválaszolására segítségül hívtam az internet wikipédia nevű oldalát, melyről sokaknak az a véleménye, hogy óvatosan kell vele bánni, mert senki sem ellenőrzi a tartalmat. Én ennek pont az ellenkezőjét állítom, hiszen ezen oldalnak sokkal több szerkesztője van, mint bármely újságnak, és bárki kezdeményezheti a cikkek módosítását. Szóval a keresőbe bepötyögtem, hogy őszinteség, és nicsak, ki is jött egy lap. Sokszor meglepődöm, mert wikipédián az ember olyan tökegyszerű dolgokról (pl. olló) kap leírást, hogy az szinte hihetetlen, ajánlom figyelmetekbe.
Tehát wikipádia ezt írja:
"Az őszinteség az igazsággal, mint értékkel összefüggő, azzal összhangban álló, cselekvésben és kommunikációban kifejezésre kerülő emberi tulajdonság. Ide sorolható minden, ennek a feltételnek megfelelő emberi megnyilvánulás – a hallgatás épp úgy, mint a beszéd."
Ezt első olvasásra elolvasva nem igazán tudtam értelmezni, gondolom a kedves olvasóközönség többsége sem. Így most próbálom saját nyelvezetembe átültetni a dolgot, mint régen fizika emelten a nem érthető definíciókat. Tehát az őszinteség az olyan emberi tulajdonságok halmaza, mely cselekvésben és kommunikációban nyilvánul meg, és az igazsággal összhangban van. Ez annyit jelent, hogy olyan tettek, elmondani valók, és cselekvések tartoznak ide, amelyeket mind az igazság jegyében teszünk, mondunk, cselekszünk. Legismertebb példája ennek az szerintem, amikor tudod, hogy mi az igazság, és azt szóban elmondod másnak. Ez az emberi tulajdonság számomra mindig nagyon meghatározó volt, de ennyire már ismerhettek , ezen tulajdonságomat tükrözi blogom is, hiszen elég sokszor olvashatjátok blogomban az őszintén szólva, mondva, leírva szóösszetételt, ami másoknak csak egy szófordulat, de én teljesen komolyan gondolom. Engem édesapám, és még régen anyám is erre nevelt, nem beszélve a nagyszüleimről. A Tüskevár című könyvben is többször feltűnik Matula bácsi nevelt fia gondolataiban, miképpen döbben rá, hogy nem éri meg udvariaskodni sem: "ha elfáradtam, hát elfáradtam".
Ugyancsak ezen a wikipédiás oldalon találtam rá egy őszinteség tesztre, melyet kitöltöttem, és leírom, mi az eredménye:
"Minden helyzetben feltétlenül őszinte, szókimondó, egyenes ember vagy. Nem titkolsz semmit, nem szépítesz semmit, szereted a tárgyilagos, objektív igazságokat, még akkor is, ha ez saját magadnak káros, vagy a környezeted számára kínos. Mindez nagyon dicséretes, de a körülötted élő emberek számára olykor kellemetlen, és gyakran a saját károdat okozza."
Az utolsó mondatában van a legnagyobb igazság. Dodi barátom a tudója, hogy hányszor vittem a bőröm vásárra, még egy leendő barátot is elvesztettem, csak azért, mert őszinte voltam. Az a bizonyos "Rami eset". Ez volt az egyik legnagyobb port kavart, és (sajnos) legemlékezetesebb ilyen esete őszinte megnyilvánulásaimnak. A minap egy lánynak mondtam meg az őszinte véleményemet, azt hogy mit gondolok. Azt, hogy mit érzek nem tudtam neki leírni, hiszen egyrészt még nem vagyok vele tisztában, másrészt meg mindketten tudtuk, hogy ezt msn-en nem lehet megbeszélni, így inkább hétfő délután beszéljük meg személyesen. Miután csak felvázoltam a gondolataimat, nem volt visszaút. Ha a gát szakad, nem marad mögötte víztározó. Így hát mindent elmondtam, amit adott pillanatban, adott lélekhelyzetemben el tudtam mondani. És hát lesz, ami lesz. Legrosszabb esetben elvesztek még egy nagyon jó barátot, legjobb esetben pedig ...
Az már egy másik történet..
A történet folytatása hétfő este várható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése