CoolTúra Edisode 6. (Cycling In The Rain)

Szervusztok kedves olvasók!

Hát mit ne mondjak, kicsit elburjánzottak a dolgok a blogban, van miről írni. Kezdjük a dolgot június 23-al, hiszen előző bejegyzésem a hétértékelésről ennél a napnál fejeződik be. Lényegében túrák közé sorolnám ezt a napot, hiszen ilyen körülmények közt még nem volt szerencsém kerékpározni. A napi teendő egyszerű volt. Áttekerni mamihoz Tapolcára, festeni kellett a korlátot és a gázcsöveket, majd hazatekerni. Ez teljességgel teljesíthető volt, hiszen ilyen kis ingázást megteszek majd minden nap.
A dolog ott fordult érdekesre, amikor is beértek nagynénémék, és unokatestvéreim. Így maradtam még egy kicsit, és beszélgettünk. Beszélgetés kellemesen telt, azzal a kis beárnyékoló tényezővel, hogy elkezdett villámlani és dörgeni. Na meg persze elindult a csapadékfakadás is, ami nemigen akart elállni, sőt egy óra múlva is csak fokozódott. Lopva az alkalmon, és arra utalva, hogy haza kell érnem időben, megnyugtattam mamit, és esőszetupos tesztvezetésre indultam. Mivel volt nálam vastag ruha, és a levegő csak kissé hűlt le, így hát megvolt az öltözékem a cudar időjárási viszonyokhoz. Mamámmal a csomagot pedig vízhatlanosítottuk, mivel a 15 literes savanyúságos vödröt haza kellett vinnem. Abba belefért minden, és hermetikusan el volt zárva a külvilág nyirkos mivoltától. Így hát dacolva az elemekkel (időjárási, nem duracell :D) elindultam a vihar közepén hazafelé. A korabeli időjárási képen jól látszik, ahogyan betakarta a viharfelhő a környéket. Hát körülbelül fanatasztikus élmény volt bebugyolálva biciklizni. Ki akartam próbálni kerékpáromat, és sdaját magam tűrőképességét is egy ilyen túra alkalmával, és most végre megadatott az alkalom. NEm nagy megdöbbenésemre körülbelül kétszáz méterrel később már teljesen átáztam alul, felül persze egyáltalán nem, mert van a jó öreg narancssárga vízhatéan ING dzsekim, mely megóv a külső víztől. Persze bele is lehet izzadni, ha annyira hajt az ember, mert a levegőt se nagyon engedi át. Az utat azzal töltöttem, hogy a nyomvájúban folyó, vagy éppen csak álló vizet megpróbáltam kikerülni, de végefelé már nem érdekelt, amúgyis vizes voltam. Az autók meg amúgy is jöttek, szóval nem lehetett kacsázni. GYerekesnek tűnhet, de érdekes volt, ahogy az ember már nem törődik azzal, hogy elázik vagy száraz(abb) marad. Élmény volt már belemenni a pocsojákba, és úgy áttekerni rajta, hogy a pocsoja fél űrtartalma a lábam és a cipőm között ment át.

Azért adok pár tippet, hogyan érdemes ilyen időben felöltözni. Legfontosabb talán az, hogy a fejedet védd! Én ezt a jó meleg, csuklyás pulcsimmal, és a a vízhatlan, csuklyás ING-s dzsekivel oldottam meg. Egyszerűen elviselhetetlennek tartom, mikor a szemembe folyik a víz, vagy a hajamból lecsorgó vízcseppek csiklandozzák az arcomat. Jó lett volna, de nem volt olyan simléderes sapkám, mely nem engedi, hogy az arcomba fújja a szél az esőt. Bár most annyira nem volt szembeszél, zavaró tud lenni ez is. A felsőtestet védeni kell a lehűléstől. Érdemes a vastag pulcsikon és a vízálló dzsekin kívül mellényt, vagy trikót viselni, ami a mellkast melegen tartja, de engedi, hogy a mozgásból származó hőt a karunkon leadjuk. Szeles időben jó, ha van egy vékony kesztyűnk is. Ami az alsó öltözetet illeti, az nyári esőben véleményem szerint tökmindegy. Nem mindegy azonban, hogy a csupasz lábadon lefolyik a víz, vagy a vastag, vízzel telt hosszúgatyódat kell cepelned. A cipő az legyen kényelmes, lehtőleg ne csúszós talpú, és ennél is mindegy szerintem, hogy milyen anyagből van. Gumicsizmában tekerni nem lehet, a cipő meg bármiből van, amúgy is átázik. Zoknit is feleslegesnek tartom, hiszen csak plusz súlyt jelent. A nadrágot és zokni inkább érdemes szárazon, nejlonszatyorban tartani hátul, hogy a rossz idő végeztével, de meleg idő nem jöttével legyen száraz ruhánk is.

Ami a biciklit illeti, mivel nem volt sárvédő a kerék körül, "kicsit" vizes lett mindene. Kisebb nagyobb megfázásai lettek ugyan (pedállazulás, olajlemosódás, teleszkópbeállás), de másnap egy negyed órányi törődés után repült tovább, mint annak a rendje. A negyed óra abból állt, hogy a bicaj fel lett fordítva, ezáltal a két liter víz kiloccsant a teleszkópos villa két csövéből, majd a lánc és a váltók megkapták a maguk olajrészesedését, és a pedált meg kellett húzni. Íg msánap mentem vele 114 kilométert. De az egy másik történet, arról a következő bejegyzésemben olvashattok.

Life story episode 2. (hétértékelő június 22 - június 28-ig.)

Szervusztok kedves olvasók!

Lássuk csak, mi is történt az elmúlt héten. Őszintén megmondva, nem nagyon voltam túrázni, mivel lassan beindul az új munka, ezért írok egy hétértékelőt csak. Nem kell megilyedni, nem látok a jövőbe, hogy ma délutánt, és holnapot leírjam, azok csak az előzetes terveim részeit képezik.

Június 22. Hétfő

Hétfői nap. Mit kell még mondanom. Hát azért leírom mit is tettem ezen csodálatosan szép napon. Koránkeléssel indult, mint minden hétfő reggel. Az aznapi program az alkalmi munkavállalói kiskönyv (továbbiakban: kiskönyv) ügyintézése volt a drága sümegi munkaügyi hivatalban. Gondoltam, nyitásra megyek, akkor nem lesznek olyan sokan. Mint minden hétfő reggel, ez is esetlen volt, először a telefonomér, majd az esőkaabátomért kellett visszamennem a lakásba, ezen kívül akadtak kisebb nagyobb szomszédcsevejek is, melyek ugyebár elkerülhetetlenek hétfő reggel, így hát húsz perc késéssel, fél nyolckor indultam el drótparipámmal Sümeg felé. Kicsit hűvös volt, nem ártott a bőrdzseki felvétele sem. A 20 percből sikerült az úton 10 percet lefaragnom, de így is 10 perccel 8 után értem be a munkaügyibe. Csak 27-en álltak előttem (direkt megszámoltam), és természetesen az ügyintézést még nem kezdték el. 20 perc várakozás után jött ki a kollága, hogy jöjjön az első. Kiscsajnak kiskönyv kellett, közölték, hogy elfogyott és csak dél körül kapnak utánpótlást. Ettől egyből eltűntünk 6-an a munkaügyiből, persze az ajtót magunk mögött kultúráltan, csendben bezárva. Elindultam hát a munkahelyem felé, Tapolca irányába a 7319. számú összekötő úton, melyet most újítanak fel, és az erdőn át vezet. Kellemes hátszél, majd megjött az eső is. Esőcucc elő, irány tovább. Az irodában megismertem pár régi, de nekem új kollégát, majd meló hiányában kétszer is meglátogathattam Renit a szomszédos szépségszalonban. Az eső meg csak esett, és esett. Egész nap. Főnököm felajánlotta, hogy hazavisz kocsival, így hát szétkaptuk paripámat, és bekerült a csomagtartóba. Természetesen felhívtam egy kávéra, és megkínáltuk a meggyel is, melyből idén sok van. Nagyon sok. Miután Zsolt elment, pihenőre hajtottam fejemet.

2009. június 23, Kedd

A kiadott parancs érthető volt. Édesapám utasítása, hogy esős idő esetén főzni kell, száraz időben meg meggyet kell szedni. Hála Istennek, mikor felkeltem és elmentem a boltba még esett az eső, és elkezdhettem a főzést. A Rizibizi előkészületei közben elállt az eső, de sajnos akkor már nem hagyhattam ott a főzést. Pedig kinek ne lett volna csuron vizes fáról meggyeket szedni, hogy a hideg víz a nyakába folyjon? A rizibizi elkészülte után mosogatás, mosás, takarítás, és teregetés. Mintha én lennék a bejárónő sokszor. Persze mikor apám hazajött, mentünk meggyet szedni, nem volt akkora mázlim, hogy újra megeredjen az eső. Estére meggymagozás, majd befőzés fáraszott el annyira, hogy ne legyen baj az elalvásommal.

2009. június 24, Szerda

Újabb próbálkozás várt rám. Kedden nem volt munkaügyi, most indultam neki újra. De ezúttal busszal. Sikerült reggel fél 10-ig aludnom, így csak a 11-es busszal mentem át Sümegre. Szerencsére volt olyan szerencsém, hogy csak hárman voltak előttem, így csak egy órácskát kellett várnom a folyosón. Szegény pasi elkezdte mondani a sablonszöveget a kiskönyv szabályairól, de segítettem neki, hogy tisztában vagyok a dolgokkal, mert dolgoztattam már embereket kiskönnyvel, így nem kellett mindent elmondania. Ezek után mivel délutánra nem volt programom, átbuszoztam Uzsán át Tapolcára, és meglátogattam Renit, hogy ne legyen olyan egyedül. Bár ő sosincs egyedül, mert barátnői minidg meglátogatják. Így volt az aznap is, mint hétfőn. Most újabb barátnőjét ismertem meg. Egy délutáni busszal tértem haza. Ami meglepedt, hogy apám, mikor ajtót nyitott, egyből meggyszedésre invitált. Be se léptem, nem is ettem, de menjek szedni. Mondtam neki, hogy menjen, és majd megyek én is. Innentől kezdve ugyanaz a program volt, mint tegnap. Hadd ne meséljem!

2009. június 25, Csütörtök

érdekes nap volt. Mamit hívtuk segítségül a ház körüli munkákhoz, így korán keltem, hogy a reggeli futás és bolti vásárlás után sikeresen leérjek mama busza elé is. Ezek után keri munka. Mim ás? Meggyszedés, babszedés, borsószedés, majd kis gazolás is. Délelőtt főztem, közbe mama babozott. Majd ketten borsóztunk, és lassna megjött faterom is a munkából. Ezek után újabb meggysuedés, majd uborkaszedés után nekem estig uborkamosás, hogy el lehessen savanyítani a kis babapöcsnyi uborkákat. Ezzel jól el is fáradtam, de nem aludhattam sokat, mert másnap munka van.

2009. június 26, Péntek

Munkanap. Első igazi, pörgős munkanap. Megkaptam első fizetésemet is "újdonsült" főnökömtől. Koránkelés volt futás miatt. Reggel 5-től fél hatig kicikoci, majd fürdés, készülődés, és indulás. Reggeli busszal mentünk Tapolcára mamával, mert ő ott aludt nálunk. Ezek után segítettem neki levinni a nagynényjémhez a cuccost, hogy kocsival vigyék el mamának. Ezek után rohantam az irodába. Javában folyt valakinek az állásinterjúja, én meg csak figyeltem szemlélődően, közbe neten megnéztem a híreket is. Még jó, hogy figyeltem, mert pár egyoldalas kérdőív és nyilatkozatmegírása, és nyomtatása után, főnökömnek el kellett rohanni szülni a feleségével. Ez így teljesen érthető. Át is vállaltam a délután 2 óráára megbeszélt állásinterjúját, és le is vezettem. Majd fél négytől kb ötig Renivel és Esztivel múlattuk az időt a Szoli előtt. Ezek után a hévízi busszal jöttem haza, és végre először a héten tudtam egy normális estét eltölteni, rendes internetezésre alkalmas idővel. De azzal nem számoltam, hogy mennyire fáradt vagyok megint, így hát fél 10-kor el kellett vonulni takaró alá.

2009. június 27, Szombat

Hát ez a mai nap. Ez. Mára őszintén szólva egy kisebb kirándulást szerveztem valakivel, vagy valakikkel. De amilyen hülye hetem volt, így nem szántam rá elég ráfordítást, és el lett felejtve. Persze nem én részemről. Dodi barátom Győrbe indul, Petya meg (de ő szólt előre), Dobán tölti a hétvégét bucsu miatt. Így hát inkább délelőttig aludtam, és ki sem bújtam a házból. Apám túlnapozik, de ha megjön, biztos lesz valami meló, és vége a szép szombatnak megint. Bár még elmehetek biciklizni valahova. De nem. Kenyér sincs itthon, azt is ebédnél vettem észrre. Akkor jutott eszembe, hogy tegnap mondva lett, hogy holnap (azaz ma) menjek el kenyérért, de a bolt nincs már nyitva. Maximum bemegyek Tapira, vagy Ajkára Tescózni. Szóval dilemma van, hogy meló, vagy pihenő legyen délután.

2009. június 28, Vasárnap

Hát ez holnap lesz. Előre feltett szándékom, hogy meglessem mamámat Tapolcán, mert nagybátyám festi a korlátot nála, és én felajánlottam a segítségemet. Természetesen bicajjal megyek, ha esik, ha fúj, akkor is. Lehet, hogy ott is alszom, akkor nem kell annyit rohangálni a hétfői munka miatt.

Hétértékelés.

Jó volt, bár lehetett volna kevesebb tennivaló is. De ez így jó, különben uncsi lett volna, az meg nem jó, mint tudjuk. Jut eszembe, ma van a cukorbetegek világnapja is, majd lehet, hogy írok pár sort erről. Bár nem tudom, inkább alszom egyet. Vagy inkább kockulok alapvető nyugalmi állapotban. Következő viszontolvasásig maradok tisztelettel, legyetek jók, tekerjetek/fussatok sokat, és vigyázzatok magatokra, sziasztok!

CoolTúra Edisode 5. (Nyirád-Sümeg-Badacsony-Szigliget-Nyirád)

Üdv olvasók!

A minap mérgemben nyakamba vettem a fél megyét majdnem. Mi is történt? A terv az volt, hogy elmegyek a munkaügyibe, elintézem, amit szerettem volna, és hazajövök. Csak a munkaügyi hivatla nem egy leányálom. Reggel direkt felhívtam őket, és megérdeklődtem, milyen papírokra van szükségem az Alkalmi Munkavállalói kiskönyv kiváltásához. Készségesen elmondta, mit kell magammal vinnem, és ezek után elindultam. Természetesen biciklivel. 13 kilométer meglett kemény 25 perc alatt, szépen komótosan. Vártam 2 órát, majd behítak. Az ügyintéző kedves volt, csak azt mondta kell még pár papír. Mérgembe elindultam. Aztán útközben eszembe jutott, hogy most otthon semmi dolgom nincsen, és fater is délutános, így elindultam biciklizni. 11-kor kerültem ki Sümeg városából, és az újonnan felújított összekötő úton Tapolca felé vettem az irányt. Eleinte Szigligetre akartam menni, de inkább Badacsonyba indultam, hiszen azt úgyis meg akarom mászni valakivel, akkor legyen felderítve. Merészen nekivágtam tehát a Kisapáti-Nemesgulács-Badacsonytomaj útvonalnak, és a Badacsoyn hegynek semmi térkép nélkül. Mondjuk nem is kellett. Minden gyönyörűen ki volt táblázva, és a turistajelzések is nagyon egyértelműek voltak. A Badacsonyi Kisfaludy házig toltam fel a biciklimet, majd ott lekötöttem az őrzött parkolóban. Ezek után indultam el a Badacsonyi körtúrán a piros vonal turistaúton. Majd a lépcsőkhöz érve a kéktúrán mentemfel a hegytetőre. A Ranolder keresztnél ismerkedtem össze Ágival, és Zsolttal, akik voltak oly kedvesek és csináltak rólam két képet. Ezek után velük indultam el a Kisfaludy kilátó felé, de útközben ők elköszöntek, mert a tördemici kilátóhelyre mentek, ahol meg én már voltam. Pár percig folytattam csak egyedül a túrázást, hiszen utolértem Dávidot, és papáját, Feri bácsit, kikre a lépcsőn felfelé köszöntem rá. Velük tértem vissza a piros turistaútra, majd a régi bazaltbánya és a Rózsakő érintésével értünk le vissza a parkolóhoz. Itt a Kisfaludy forrásnál csináltunk pár fotót, majd elbúcsúztunk, hiszen ők gyalog jöttek. Hajtott a vágy, hogy kis szeletét megismerhessem a balatoni kerékpáros körtúrának, így Badacsonytördemicről Balatonederics felé tartottam. Szigligetnél lekanyarodtam, hogy lemenjek a mólóhoz, és csináljak pár képet. A várba csak azért nem mentem fel, mert állítólag 300 HUF a belépő, én meg egyedül nem megyek fel. Majd társasággal. A mólón szép képek készültek, és el is indultam Hegymagas Raposka irányába, immár hazafelé. Raposkán megtöltöttem kulacsomat vízzel, hiszen a Badacsonyi vízkészlet kifogyóban volt. Aztán csak Tapolcán áltam meg Reninél a szolinál, hogy megbeszéljük, mikor és hol nyírja le a fejemet.. :D Ezek után irány haza Nyirádra. Este hétre értem haza, és magam mögött hagytam kicsivel kevesebb, mint 92 kilométert. Ezután Marcival, Dodival, és Hajmiveal álltunk neki szervezni a nyári biciklis túránkat a Balaton körül, Petya inkább elment aludni. Hát igen, aki sokat dolgozik, sokat is kell pihennie. Most akkor jöjjenek a képek, mert mint ahogy mondani szoktam, egy kép felér 1000 szóval. Ajnálom őket Anita figyelmébe, aki még nem volt a Badacsonyon, de szeretné megmászni.

CoolTúra Episode 4. (Sunup on Ruin City)

Üdv kedves olvasók! És üde reggelt mindenkinek.

Nincs is jobb egy reggeli futásnál. Ezt azért mondom, mert jól esett. Régóta nem mozogtam ennyit kora reggel. Annamarival régóta terveztük, hogy reggelente 4 órától kocogni fogunk. 3:20-kor felkeltem, reggeli, kávé, és persze az elmaradhatatlan bemelegítés után pluszba egy 10 perces kerekezés reggel 3:45-től. Ezek után futva indultam Annamariék felé, majd a faluban futottunk 20 percet. Szegénykém két éve nem futott, kicsit elfáradt, de megértettem ezt, és sokszor álltunk meg pihenni. Én azért még rutinban voltam, mert tavaly nyáron Rékával, azelőtt pedig Győrben Petyával szoktam futni. Mikor 4:20-kor hazakísértem, mondtam neki, hogy én még elfutok napfelkeltét fotózni. Kicsit furán nézett, de tudja, hogy hülye vagyok, így nem adott nagy jelentőséget a dolognak. Kezdetben csak a falu széléig akartam futni, de mivel a nap még korán sem kelt fel, addig futottam, míg nem kezdett el pirkadni. Így hát szépen lassan eljutottam a Nyirád mellett található "Romvárosig", ahol a Magyar Honvédség (MH) a rohamlövészek városharci kiképzését végzi. Az interneten ezt újdörögdi kiképzőközpontnak hívják, csak azért, mert a laktanya Dörögd mellett van. De mindannyian beláthatjuk, hogy a lőtér Nyirádhoz esik közelebb, alig kevesebb, mint 4 kilométerre van Nyirádtól. Az őröktől azért jó előre megkérdeztem, hogy lehet-e fotózni Természetesen. De csak úgy, hogy az épületek ne látszódjanak a képeken, mert ez szigorúan katonai fenntartású terület, tehát fényképezni tilos. Természetesen az épületek tetejére nem engedtek fel, mint régen, így hát az őrbódé mögül kellett elkészítenem a fényképeket. A hajnali szúnyogok jöttek rendesen, így hát nem mindig sikerült elmosódás nélküli képet kattintani, de a színek így is magukért beszélnek szerintem. Majd elköszönve a két őrtől, és KICSIT barátságtalan vérebjüktől elindultam hazafutni. Visszafelé még kattintottam párat, míg el nem fogyott a hely telefonomon. Hát igen, véges a memória ott is. A faluban fél hat körül már sokan felkeltek, tették a dolgukat, sokan néztek hülyének, hogy mi a francért futkorászik a gyerek ilyen korán reggel, de szerintem ezen túl minden olyan reggel ezzel fogok kezdeni, melynél alkalmas hozzá az időjárás. Most pedig akkor jöjjenek a képek. (Mert egy kép felér ezer szóval :D)

CoolTúra Edisode 3. (Return to Lesencefalu)

A tékozló fiú hazatér...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, kinek szülei elváltak. NA. Mesét nem írok, rólam van szó. Szóval mióta a szüleim elváltak, anyai nagymamámat nem igazán látogattam, mert attól tartottam, hogy kapcsolatot kell hozzá létesítenem kedves édesanyámmal. Leszögezem, anyám nem kíváncsi a fiára, akkor én sem vagyok kíváncsi rá. Brigi unokatesómmal sokat beszélgetünk msn-en keresztül. Ő győzött meg arról, hogy anyám nem látogatja mamámat, és nem kell félnem az esetleges találkozástól. Megszerveztük pünkösd előtti héten, hogy szombaton elmegyek a mamához, és ők is eljönnek, hogy legyen együtt a családom másik fele is, bár csonkítva. Senkinek sem szóltunk, hogy meglepetés legyen a dologból. Így esett, hogy május 30-án, természetesen kerékpárral eredtem útnak Lesencefalu felé. Röpke 30 kilométert simán letekertem. A falu határában felhívtam Brigit, hogy ott vannak-e már. Ő elmondta, hogy majd csak főzés után jönnek ki, így hát egyedül kellett vállalnom a meglepetés erejét magammal vinni. Emlékszem, kicsit esősebbre álló időjárás volt. A kis hegyoldali falu hegyoldali részében lakik mamám, kihez gyalog is nagyon nehéz felmászni a meredek aszfaltúton, így a biciklit is tolnom kellett. Mama újdonsült kutyája nem ismert, ugatott rendesen. Mondjuk be is voltam öltözve láthatóságilag (narancs dzseki, zöld láthatósági mellény, kék sapek). Szegény mamám kilépve, meg se ismerte a beöltözött fazont. Még tavaly nyáron találkoztam vele utoljára, azóta biztos sokat nőttem is. Miután örömkönnyeit letörölte, bementünk a konyhába, hogy mindent megbeszéljünk. Másfél órába telt, mire fél perc szünetet tudtunk hagyni. Elmondta, hogy kedves édesanyám, és nővérem nem igazán látogatják, és sajnos panaszkodnia kellett az egészségi állapotára is. Majd felhívta a falusi presszót (!), hogy szóljanak nagybátyámnak, Józsinak, hogy itt vagyok, jöjjön haza. Akkor viszont már elindult vásárlói körútjára. Segíteni szokott idős néniknek vásárolni, hogy ne kelljen nekik annyit gyalogolniuk le a boltba, meg vissza a hegyre. Hazaért, és meglepődött ő is. Ezután kimentünk a szőlőbe, a cseresznyefához, és ott beszélgettünk tovább cseresznyeevés közepette. A nagyon finom ebéd után Tv-ztünk egyet, mint régen, és hamarosan megjöttek Brigiék is. Nagynéném, nagybátyám, Brigi, és a barátja, Laci. Meglepetés megint csak, majd fiatalokkal hátramentünk cseresznyét enni, itt készült pár kép is. Rólunk, a csodálatos kilátásról is. Leurultunk a presszóba, Józsi meghívott minket egy italra. Nagyon akarták, hogy sört igyak, de felelős sofőr nem iszik alkoholt. 30 kilométer állt előttem hazafelé. Ezek után keresztmamánál is voltunk, majd vele együtt mamával, és "Tántimmal" mentünk fel a temetőbe is, a falu másik végére. ekkor már látszott, hogy a Badacsonynál, és Szigligetnél totál szakad az eső. Hazafelé sikerült is megázni, és várni kellett, hogy el tudjak indulni. Mikor Tapolca felől világoskék lyuk jött értem, fájó búcsút vettünk és elindultam. Tehát megvigasztaltam könnyeivel küszködő nagybátyámat, hogy fogunk még együtt cseresznyézni, és ebédelni, ne szomorkodjon. Jó gondolatokkal, és megnyugodva indultam haza. Egész jó idő kerekedett, a nap elpárologtatta az úrtól a vizet, de tócsákat még azért kellett kerülgetni az árok, meg az elhaladó agresszív kamionosok között. Dörögdnél jártam, mikor elkapott egy újabb eső. Elő a vízhatlan cuccal, és irány tovább. Megvolt a feelingje annak is. És nem is volt rossz. Most pedig jöjjön pár kép. Figyelem! Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy én csak a tájképeket készítettem. A többi kép Hegyvári Brigitta kézjegye alá tartozik. Csak gondoltam nem hívom fel éjjel 2-kor, hogy figyu, megengeded. Csináltam volna több fotót én is, csak lemerült a telefonom.

És mivel álmosság még mindig nem kerülget, jöjjön az előre meghirdetett bejegyzések sorozata. Azt hiszem, ma már nem is fekszem vissza. Inkább elmegyek naplementét fotózni.. :D

Egy kis éjjeli zenélés (alvászavar miatt)

Kedves olvasók. Nem tartom magam az előbb megírt ütemtervhez. Ennek több oka is van. Az álmatlanságomat egy SMS okozta, amit Annamari írt, hogy halasszuk el holnapra a hajnali kocogást. Nem lenne ezzel semmi problémmám, és vel sincs, félre ne értsetek. Csak buzi telefonom gyári beállításai közé tartozik, hogy olvasatlna üzenet, vagy nem fogadás esetén 10 percenként "prüntyög" (by fater). Nos, Annamri SMS-e pontban 23:45.kor érkezett, én pedig a harmadik "prüntyögésre" keltem fel, 0 óra 15 perckor. Akkor már megint ott voltam, mint tegnap éjjel, hogy nem tudtam visszaaludni. Ezen kívül történtek olyan dolgok a hétvégén, melyek bizonyos lelkiállapotot kölcsönöztek életemnek. A lelkiállapotomat két szám tudná legjobban leírni, a Basshunter Angel in the Night száma, valamint a System of a down Lonely Day című száma tudná tükrözni. Ezek videoklipjeit itt és itt tudjátok megnézni. Hogy miért ezek? Az egyiket nem tudom. Aki miatt van, az biztos tudja, ha meg nem, akkor úgy is mindegy. A másikat csak a pillanatnyi magány állapotától hallgattam meg, ami ritkán, de rámjön. Hiába van ezernyi barátom, nincs meg a megfelelő társam. Még mindig nem találtam olyan flúgos női egyedet, aki nem flúgosabb nálam, el tud viselni a hülyeségeimmel, és nincs pasija. Majd egyszer talán megtalálom. Minden esetre leírom a két szám dalszövegét is, a gyengébb angoltudásúak kedvéért, akik hallásból nem értenek annyira (mint ahogy én sem). Akit érdekel mit jelentenek magyarul, az fordítsa le írásból, vagy keressen rá magyar dalszövegre.

Basshunter: Angel in the night

You are my light in the dark
You are the beat in my heart
But that is not enough, will I ever be by your side

Your hair is dancing in the wind
Your eyes are burning up my skin
And I'm so happy when I see, that you are smiling back at me

You're leaving burnmarks on the ground
Thank you God for what I've found
I don't know how, I don't know why
But you're my angel in the night

You are my light in the dark
You are the beat in my heart
Let me hold you now, just like days before you start to cry
You are my light in the dark
You are the beat in my heart
But that is not enough, will I ever be by your side


I try my best to satisfy, but all you do is wave me goodbye
I don't know what I'm gonna do, but I'm so crazy about you
Even if I don't know where to start
Even if my love is tearing me apart
I just know that you and me
We were always meant to be

You are my light in the dark
You are the beat in my heart
Let me hold you now, just like days before you start to cry
You are my light in the dark
You are the beat in my heart
But that is not enough, will I ever be by your side

You're my angel in the night




System of a down: Lonely day

Such a lonely day
And its mine
The most loneliest day of my life

Such a lonely day
Should be banned
This day that I can't stand
The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life
Such a lonely day
Shouldn't exist
A day that Ill never miss
Such a lonely day
And its mine
The most loneliest day of my life
And if you go, I wanna go with you
And if you die, I wanna die with you
Take your hand and walk away

The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life

Life

Such a lonely day
And its mine
A day that I'm glad I survived

És mivel aludni ettől sem tudok, leírom a tékozló fiú hazatérésének történetét. Üdv: Nándi

CoolTúra Edisode 2. (Conquest of St. György Hill)

Hát kedves olvasóim, most ezt előbb le kell írnom, mint bármely más eseményt. Ez a dolog ugyanis tegnap történt és olyan dolgokkal lettem gazdagabb, melyeket jobb frissen megörökítenem, mint később, kissé felejtősen. Ezért határoztam amellett, hogy erről írok először..

Mielőtt elindultam volna, egy egész napon és éjszakán át azon rágódtam, hova menjek kirándulni. Nekiinduljak még egyszer a Kab-hegynek, vagy inkább megmásszam a Somlót, ezúttal egyedül. A kettő közül az arany középutat választottam, reggel 8-kor elindultam meghódítani a Szent-György hegyet. Mint ez utólag kiderült, jobban nem is dönthettem volna, és nem is fogom megbánni a döntésemet, talán soha sem. Na de ennyire ne is rohanjuk a dolgok elejébe. Teljes szélcsendben, komótosan tekerve 40 perc alatt értem Tapolcára, majd rövid 20 perc alatt a hegy lábához. A Kék vonal turistaúton indultam el. A pincék közt menve, nosztalgia töltött el, hiszen nekünk is volt szőlőn a hegyen. Arra gondoltam, meg kéne nézni, mi van egykori pincénkkel, de lebeszéltem magam róla, mondván: "Jobb ha nem látod". Elég meredek, de kocsival járható úton toltam fel a biciklimet, egészen az első lépcsőfokok aljáig, ott tudtam, hogy meg kell állnom. Hátranéztem, és gyönyörködtem a csodálatos kilátásban. A tapolcai medence ha az ember elé kerül, nem tud szóhoz jutni, maximum azért mert a motoros permetező még ilyenkor is zúg, és az kissé bosszantó lehet. De szerintem ez is beletartozik a feelingbe. Miután megpihentem, nekiindultam a lépcsőnek, és egészen a turistaházig (kb 250 méter meredek lépcső) a hátamon vittem a drótparipám teljes felszereléssel.

Meglepődve tapasztaltam, hogy valaki van fenn. Egy maga korabeli srác jött elő, meglehetősen ittas állapotba. Miután köszöntöttük egymást, két lány bújt elő. Elmondták nekem, hogy osztálykirándulásuk volt, és már csak négyen maradtak fenn, azaz csak hárman, mert egyik részeg osztálytársuk részegen elcsavargott valamerre. Miután megnyugtatták egymást valamelyest, a tettek mezejére léptek. Telefon ofőnek. Míg kiérkezett, én elmentem a kilátópadhoz, fotózni. Kb húsz perc múlva értem vissza, akkor még sehol senki nem volt, akit hívtak, csávó sem került elő. Bementem beszélgetni velük. Ekkor nagy kiabálásra lettünk figyelmesek: "ÁÁÁ Köszönöm Istenem, megmenekültem!! Megvan a turistaház". Előkerült Attila, az elveszett bárány. Kiderült hogy kb 100 méterre aludt egy bokorban. Szép, gondoltam. Mivel az egyik lányon kívül minden fáradtak voltak, így hát Anitával ("egyik lány" - hülye megfogalmazás) úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a tetőre, és nem zavarjuk őket. A közös séta jó hangulattal telt, jó volt beszélgetni vel, és legalább le tudtuk fényképezni egymást is.. :D Mikor visszaértünk, már megjött az osztályfőnök is. Végül is Anita úgy döntött, hogy nem hegyja cserben (két részeg gyerek mellett) Krisztát, én meg vele maradtam, hogy ne legyen egyedül, míg a többiek alszanak. Lejjebb is sétáltunk, megmutatta a teraszt. Azt hiszem itt lett új barátom, mikor is pacsiztunk egyet. Nagy nehezen persze.. :DKözben megintcsak jókat beszélgettünk. Megbeszéltünk egy későbbi Badacsony túrát, majd valamikor összehozzuk. Aztán nagy nehezen, de össze kellett szedniük a sátorfát, és elindultunk lefelé. Ekkor kaptam Matyi barátunktól a vicces Smeagold becenevet, ami a vékony testalkatomra utal. A végén előjött a sztori, hogy nekem is kettős énem van, és valójában nem véletlenül talákoztam velük, hanem mert egy sorozatgyilkos vagyok. Nevetséges. De azért jókat nevettünk rajta Anitával. Mondjuk akkor lehetett volna ő meg Drágaszááág, mivel a kettőnk beszélgetéseit, és külön utakon járását is illették megjegyzésekkel, de kisebb nagyobb odanemfigyeléssel el tudtuk engedni ezeket a fülünk mellett. Raposkára is külön, kb 100 méteres távolság megtartása mellett ereszkedtünk le. Az mondjuk érdekes volt, mikor Anita egy átszaladó gyíktól majdnem a nyakamba ugrott. Raposkán rövid pihenő után elköszöntem Anitától (a többiektől csak messziről, mert előre mentek), és elindultam Tapolca irányába.

Az út kellemesen telt, hiszen végig lejtett, szél az meg alig volt. A Malom tónál megálltam pihenni, ahol újabb két csajjal elegyedtem szóba, akik épp mekapták a bizonyítványukat. De aztán könnyű búcsút véve elindultam haza. Még Tapolcán betértem rokonaimhoz, és beszélgettünk egyet. Aztán kissebb szembeszélben, meg persze dombnak felfelé, de egy óra alatt haza is értem. Kaja utén segítettem faternak borsót fejteni, majd gépeltem estig. Így, aszthiszem legalábbis csodálatosan telt ez a nap, és a legjobb, hogy egy újabb barátra tettem szert, és ezt meg tudom veletek osztani. Na de most következzen pár kép. Sajnos nem sorrendben töltöttem fel őket, de így is évezhetőek, remélem. Nyugodtan figyeljetek a képaláírásokra, és nézzétek meg nagyobb méretben a képeket, tényleg érdemes. Most zárom soraimat, legközelebbi viszontolvasásig üdv: Nándi

Intermezzo

Tartok egy kis szétválasztó bejegyzést, hogy azért rend legyen, hiszen rend a lelke mindennek. Mit is értek ez alatt? Lássuk, milyen bejegyzések következnek most:

1. Szent GYörgy-hegyi túra (Erről a legfrissebbek a források és az emlékek, ezért ez jön először).
2. Elmúlt hét értékelése (Benne: gombatúra apámmal)
3. Egy sörözés emlékei (Avagy négy barát esete a Fenyő Miki koncerten :D)
4. Búcsú Nyirádon ("Fröccsözés" a haverokkal)

Köszönöm megtisztelő figyelmeteket, és elnézést ezért a pár sorért, de hát ez van, kicsit rendmániás tudok lenni.. :D

Pótlólagosan :D

Szervusztok, olvasók!

Ahogy ígértem, itt vannak a további képek. Több kép is készült, csak vagy nem sikerültek olyan jól, vagy csak lusta vagyok feltölteni. Tehát a további képek:

Ez volt az a pont, ami az utolsó támpont volt:

Itt már visszafelé indultam:

Az egyik legnagyobb szikla alulról:

És persze felülről/mögül is:

További képek akkor várhatóak, ha megint nekimegyek a hegynek, korábban indulva, több kajával, jobb térképpel, mint elsőre. Nemsokára következik az alábbi témák egyikéről egy bejegyzés:

1. Gombázás apámmal
2. Nyirádi búcsú alkalmával történt fröccsözés
3. Rokonlátogatás Lesencefaluban
   
4. Szent György hegyi túra

Addig is maradjatok türelemmel, a legközelebbi viszontolvasásig, sziasztok!

CoolTúra Edisode 1.

Kedves olvasóim, a Somló bortúráról nem szeretnék nektek külön beszámolni, hiszen azt az előző blogomban megtekinthetitek itt.

Az azóta híressé-hírhedté vált Kab-hegyi kirándulásról viszont még nem íródott bejegyzés. Sokak kívánságát nem teljesítem ezúttal, hiszen megígértem, hogy a Szent György hegyi túrámról írok beszámolót, de arról sajnos a képek fele még hiányzik, így az a bejegyzés pár napot várat magára.

Május 14-én egy szép tavaszi, de inkább nyári zivataros napon, úgy döntöttem a környékbeli skacokkal, hogy elviszem őket túrázni. Ki is tűztük a célt: Kab-hegy. Reggel kilenckor persze egyik sem volt ott, aki tegnap biztosra mondta az indulást. Valakit nem engedtek el, van, akinek technikai problémái támadtak a bringájával. De volt olyan is, ki inkább elment pecázni. Váljék egészségére! Nem volt mit tennem, fogtam a menetfelszerelést, és egyedül indultam útnak. A Kab hegyet Padrag felől terveztem megmászni. Az első pihenőig minden rendben ment. Kaja, pia, több turista is előkerült. Majd próbáltam tovább indulni, de párszáz méter után olyan kadályokba ütköztem, hogy kénytelen voltam megbízni a bicklimet, hogy kösse le egy tölgyfa figyelmét. Akadályokon az állandó vízátfolyásokat, és a pár méterenként bedőlt fákat értem. Az akadályokat ezúton köszönném meg annak a fakitermelő brigádnak, akik nem tudnak maguk után tisztán hagyni egy turistautat. NA de előtte nap volt egy óriási vihar is, az is megtette a hatását. Mindezek ellenére én folytattam az utam, de sajnos eltévedtem. A turistút, ahogy az egyik képen látni fogjátok kicsit benőtte magát, és csak nehezen találtam meg. Ez kb egy órába telt, és mivel fogyóban volt a kaja, és a tető még messze volt, inkább megindultam hazafelé. A Padragi szikláknál azért még csináltam pár fotót, és megettem utolsó szendvicsemet is. Hogy mi a tanulság? Ha legközelebb megyek, korábban indulok, kb 3szorannyi kajával. NEm írok többet a képek mindegyike felér 1000 szóval.

A turistautat sok helyen vízátfolyások, kis patakok szelték át, szegélyezték...

Ilyen körülmények között nem lehet biciklivel továbbmenni:

Így hát drótparipám hátramaradt:

Több kép most nem tölthető fel, nem tudom miért, de pótolni fogom.. holnap. Ma már nem. A kellemetlenségekért szíves elnézéseteket kérem. :d Üdv!

Life story episode 1.

Hát kedves olvasóim, üdvözöllek benneteket a megújult blogomban! Először szólnék néhány szót arról, hogy miért is gazulódott el a blogom, és miért került bele kevesebb bejegyzés az elmúlt hónapokban. Közvetlen oka talán az lehetett, hogy múlt hónapban a PR Telekom Zrt. bizonyos számlázási félreértés miatt 3 hétig megszakította a felém irányuló internet szolgáltatást. Ez már 3 hetes elmaradást jelentett, de nem ez volt az igazi oka. Leginkább az életemben az elmúlt hónapokban végbemenő változások lehettek ennek okai. Mint azt többen tudjátok, megszakadt a munkaköri kapcsolatom az ING Biztosító Zrt.-vel. Erre a történetre nem igazán szánnék pár sort se, egyszerűen nem volt elég jövedelmező a munkakör ebben a "válságos" világban. Miután adminisztratív feladataimat elláttam a felmondással kapcsolatban, egyből munkahely után néztem. Meg kell mondanom, a munkakeresés manapság nem könnyű dolog, tekintettel léve arra is, hogy mindenhol értékesítési és ügynöki munkára keresnek munkatársakat. Már pedig én erről eleget tudok, köszönöm, többet nem kérek ilyen munkából. Elég sok helyre pályáztam a környéken. Két aszisztensi munkakör megpályáása mellett bepróbálkoztam egy tapolcai mobiltelefon-szaküzlet eladói munkájával, valamint talán nosztalgiázásból, nem is tudom, de jelentkeztem a tapolcai TESCO-ba árufeltöltőnek. Ami az eredményeket illeti, az egyik asszisztensiről még nincs válasz, és szerintem nem is lesz, a másikról nemleges válasz érkezett. Ahogy néztem, mobiltelefon-szaküzletbe találtak embert, tehát az is kiesett. Pozitívumként éltem meg viszont, amikor állásinterjúra hívtak TESCO-ba. Az állásinterjú a megszokott hülye kérdésekkel telt (hülye vagy-e, csapattárs vagy-e, felelősségtudatos vagy-e, mi a nemed... stb marhaságok). Ezekután elbeszélgettünk az áruházigazgatóval a TECO-s árufeltöltős múltamról, de ahogy az elején nekem lejött, csak azt akarta tudni, hogy tényleg dolgoztam-e az ajkai áruházban, de ne féljetek, kiokosítottam a frátert, hogy akkor sem volt a frissáru-, szárazáru-, és non-food osztályon kívül másik osztály az áruházban. Viszont kiderült, hogy jelenleg nincs üresedés az áruházban, így maximum polcszervizesnek tudnának felvenni állandó délelőtti szakra. Meg is egyeztünk, mégpedig abban, hogy ennek a hétnek az elején értesít a fejleményekről. Bár a mobilom végig nálam volt (tudnillik ha valahol egy helyben vagyok, akkor mellettem van, ha megyek valahová, akkor a fülembe zenél), sajnos nem kaptam tőle telefonhívást. Volt főnököm azonban aszisztensi munkakört ajánlott, melynek részleteit jövő héten hétfő délelőtt beszéljük meg. Kiváncsi leszek az ajánlatára.
Mit is kéne mondanom. Munkanélküliként eleinte jó volt itthon lenni, mert sokkal több időt szentelhettem édesapámra, mamámra, a barátaimra, meg persze internetezésre, és kockulásra is. De meg kell mondanom, pár nap múlva már nem tudtam egy helyben maradni, így elkezdtem tekeregni a környék természetbeli látványosságait keresve. (Tekeregni nem csavarognit jelent, hanem tekerni a biciklit ugyebár.) Ezen kirándulásokat, melyeket nem írtam le blogom előző verziójában, itt fogom szerepeltetni CoolTúra bejegyzés-sorozatomban. Merész elhatározásom tervezésbe fajult pár hete, mely annyit jelent, hogy körbe fogom tekerni a Balatont, ha lesz hozzá megfelelő társaság. Eddig két embertől beszéltem komolyabban erről, Marcival, és egy visegrádi faszival. Utóbbi már 3-szor megtette az utat, de nem valószínű, hogy idén eljönne. Marci viszont szívesen jönne pár hétel később, mikor már gondolom vége a sulinak, és más programja sincsen. Ma Dodi is közölte, hogy szívesen jönne, csak férjen bele az idejébe. Mindegy. A dolog még szervezés alatt áll. Meg hát nem úgy van az, hogy felülünk, azt megyünk, kell egy csomó dolog.
Első bejegyzésmehez most csak ennyit írnék, jöjjön az első néhány fejezete a CoolTúra sorozatnak természetesen képekkel. Üdv: Nándi

Tartalomjegyzék

Marci blogjáról, és engedélyével ellesem tőle a többrészes bejegyzéses taktikát, mellyel talán áttekinthetőbb lesz életem leírása.

Life Story
Életem, és heteim átlagos, vagy az alatti történeteit ezen cím alatt fogom futtatni.

CoolTúra
A megtett túrákról készült élménybeszámolókat fogom ez alatt jegyezni.

Jóbarátok
A haverokkal töltött kisebb-nagyobb összejövetelekről fogok ilyen cím alatt írni.

Ha még eszembe jut valami észveszejtő marhaság, azt később leírom, útközben.

Lets go! Again!

Az elmúlt hónapokban sokan beszéltek nekem megújulásról, talán túl sokan is. Hozzájuk sorolnám Dodi és Marci barátomat, akik ajánlották a blogspot-ot, hogy mennyivel jobb az eddigi blogoldalamnál. Ezért kezdtem el én is blogspot-os blog-pályafutásomat, hogy újra láthassátok mindennapjaim, heteim érzékletes megörökítését. Remélem tecceni fog. Nemsokára tehát jövök az aktuális témákkal, addig is legyetek türelemmel, üdvözlettel, Nándi