Hát kedves olvasóim, üdvözöllek benneteket a megújult blogomban! Először szólnék néhány szót arról, hogy miért is gazulódott el a blogom, és miért került bele kevesebb bejegyzés az elmúlt hónapokban. Közvetlen oka talán az lehetett, hogy múlt hónapban a PR Telekom Zrt. bizonyos számlázási félreértés miatt 3 hétig megszakította a felém irányuló internet szolgáltatást. Ez már 3 hetes elmaradást jelentett, de nem ez volt az igazi oka. Leginkább az életemben az elmúlt hónapokban végbemenő változások lehettek ennek okai. Mint azt többen tudjátok, megszakadt a munkaköri kapcsolatom az ING Biztosító Zrt.-vel. Erre a történetre nem igazán szánnék pár sort se, egyszerűen nem volt elég jövedelmező a munkakör ebben a "válságos" világban. Miután adminisztratív feladataimat elláttam a felmondással kapcsolatban, egyből munkahely után néztem. Meg kell mondanom, a munkakeresés manapság nem könnyű dolog, tekintettel léve arra is, hogy mindenhol értékesítési és ügynöki munkára keresnek munkatársakat. Már pedig én erről eleget tudok, köszönöm, többet nem kérek ilyen munkából. Elég sok helyre pályáztam a környéken. Két aszisztensi munkakör megpályáása mellett bepróbálkoztam egy tapolcai mobiltelefon-szaküzlet eladói munkájával, valamint talán nosztalgiázásból, nem is tudom, de jelentkeztem a tapolcai TESCO-ba árufeltöltőnek. Ami az eredményeket illeti, az egyik asszisztensiről még nincs válasz, és szerintem nem is lesz, a másikról nemleges válasz érkezett. Ahogy néztem, mobiltelefon-szaküzletbe találtak embert, tehát az is kiesett. Pozitívumként éltem meg viszont, amikor állásinterjúra hívtak TESCO-ba. Az állásinterjú a megszokott hülye kérdésekkel telt (hülye vagy-e, csapattárs vagy-e, felelősségtudatos vagy-e, mi a nemed... stb marhaságok). Ezekután elbeszélgettünk az áruházigazgatóval a TECO-s árufeltöltős múltamról, de ahogy az elején nekem lejött, csak azt akarta tudni, hogy tényleg dolgoztam-e az ajkai áruházban, de ne féljetek, kiokosítottam a frátert, hogy akkor sem volt a frissáru-, szárazáru-, és non-food osztályon kívül másik osztály az áruházban. Viszont kiderült, hogy jelenleg nincs üresedés az áruházban, így maximum polcszervizesnek tudnának felvenni állandó délelőtti szakra. Meg is egyeztünk, mégpedig abban, hogy ennek a hétnek az elején értesít a fejleményekről. Bár a mobilom végig nálam volt (tudnillik ha valahol egy helyben vagyok, akkor mellettem van, ha megyek valahová, akkor a fülembe zenél), sajnos nem kaptam tőle telefonhívást. Volt főnököm azonban aszisztensi munkakört ajánlott, melynek részleteit jövő héten hétfő délelőtt beszéljük meg. Kiváncsi leszek az ajánlatára.
Mit is kéne mondanom. Munkanélküliként eleinte jó volt itthon lenni, mert sokkal több időt szentelhettem édesapámra, mamámra, a barátaimra, meg persze internetezésre, és kockulásra is. De meg kell mondanom, pár nap múlva már nem tudtam egy helyben maradni, így elkezdtem tekeregni a környék természetbeli látványosságait keresve. (Tekeregni nem csavarognit jelent, hanem tekerni a biciklit ugyebár.) Ezen kirándulásokat, melyeket nem írtam le blogom előző verziójában, itt fogom szerepeltetni CoolTúra bejegyzés-sorozatomban. Merész elhatározásom tervezésbe fajult pár hete, mely annyit jelent, hogy körbe fogom tekerni a Balatont, ha lesz hozzá megfelelő társaság. Eddig két embertől beszéltem komolyabban erről, Marcival, és egy visegrádi faszival. Utóbbi már 3-szor megtette az utat, de nem valószínű, hogy idén eljönne. Marci viszont szívesen jönne pár hétel később, mikor már gondolom vége a sulinak, és más programja sincsen. Ma Dodi is közölte, hogy szívesen jönne, csak férjen bele az idejébe. Mindegy. A dolog még szervezés alatt áll. Meg hát nem úgy van az, hogy felülünk, azt megyünk, kell egy csomó dolog.
Első bejegyzésmehez most csak ennyit írnék, jöjjön az első néhány fejezete a CoolTúra sorozatnak természetesen képekkel. Üdv: Nándi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése