Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, kinek szülei elváltak. NA. Mesét nem írok, rólam van szó. Szóval mióta a szüleim elváltak, anyai nagymamámat nem igazán látogattam, mert attól tartottam, hogy kapcsolatot kell hozzá létesítenem kedves édesanyámmal. Leszögezem, anyám nem kíváncsi a fiára, akkor én sem vagyok kíváncsi rá. Brigi unokatesómmal sokat beszélgetünk msn-en keresztül. Ő győzött meg arról, hogy anyám nem látogatja mamámat, és nem kell félnem az esetleges találkozástól. Megszerveztük pünkösd előtti héten, hogy szombaton elmegyek a mamához, és ők is eljönnek, hogy legyen együtt a családom másik fele is, bár csonkítva. Senkinek sem szóltunk, hogy meglepetés legyen a dologból. Így esett, hogy május 30-án, természetesen kerékpárral eredtem útnak Lesencefalu felé. Röpke 30 kilométert simán letekertem. A falu határában felhívtam Brigit, hogy ott vannak-e már. Ő elmondta, hogy majd csak főzés után jönnek ki, így hát egyedül kellett vállalnom a meglepetés erejét magammal vinni. Emlékszem, kicsit esősebbre álló időjárás volt. A kis hegyoldali falu hegyoldali részében lakik mamám, kihez gyalog is nagyon nehéz felmászni a meredek aszfaltúton, így a biciklit is tolnom kellett. Mama újdonsült kutyája nem ismert, ugatott rendesen. Mondjuk be is voltam öltözve láthatóságilag (narancs dzseki, zöld láthatósági mellény, kék sapek). Szegény mamám kilépve, meg se ismerte a beöltözött fazont. Még tavaly nyáron találkoztam vele utoljára, azóta biztos sokat nőttem is. Miután örömkönnyeit letörölte, bementünk a konyhába, hogy mindent megbeszéljünk. Másfél órába telt, mire fél perc szünetet tudtunk hagyni. Elmondta, hogy kedves édesanyám, és nővérem nem igazán látogatják, és sajnos panaszkodnia kellett az egészségi állapotára is. Majd felhívta a falusi presszót (!), hogy szóljanak nagybátyámnak, Józsinak, hogy itt vagyok, jöjjön haza. Akkor viszont már elindult vásárlói körútjára. Segíteni szokott idős néniknek vásárolni, hogy ne kelljen nekik annyit gyalogolniuk le a boltba, meg vissza a hegyre. Hazaért, és meglepődött ő is. Ezután kimentünk a szőlőbe, a cseresznyefához, és ott beszélgettünk tovább cseresznyeevés közepette. A nagyon finom ebéd után Tv-ztünk egyet, mint régen, és hamarosan megjöttek Brigiék is. Nagynéném, nagybátyám, Brigi, és a barátja, Laci. Meglepetés megint csak, majd fiatalokkal hátramentünk cseresznyét enni, itt készült pár kép is. Rólunk, a csodálatos kilátásról is. Leurultunk a presszóba, Józsi meghívott minket egy italra. Nagyon akarták, hogy sört igyak, de felelős sofőr nem iszik alkoholt. 30 kilométer állt előttem hazafelé. Ezek után keresztmamánál is voltunk, majd vele együtt mamával, és "Tántimmal" mentünk fel a temetőbe is, a falu másik végére. ekkor már látszott, hogy a Badacsonynál, és Szigligetnél totál szakad az eső. Hazafelé sikerült is megázni, és várni kellett, hogy el tudjak indulni. Mikor Tapolca felől világoskék lyuk jött értem, fájó búcsút vettünk és elindultam. Tehát megvigasztaltam könnyeivel küszködő nagybátyámat, hogy fogunk még együtt cseresznyézni, és ebédelni, ne szomorkodjon. Jó gondolatokkal, és megnyugodva indultam haza. Egész jó idő kerekedett, a nap elpárologtatta az úrtól a vizet, de tócsákat még azért kellett kerülgetni az árok, meg az elhaladó agresszív kamionosok között. Dörögdnél jártam, mikor elkapott egy újabb eső. Elő a vízhatlan cuccal, és irány tovább. Megvolt a feelingje annak is. És nem is volt rossz. Most pedig jöjjön pár kép. Figyelem! Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy én csak a tájképeket készítettem. A többi kép Hegyvári Brigitta kézjegye alá tartozik. Csak gondoltam nem hívom fel éjjel 2-kor, hogy figyu, megengeded. Csináltam volna több fotót én is, csak lemerült a telefonom.
És mivel álmosság még mindig nem kerülget, jöjjön az előre meghirdetett bejegyzések sorozata. Azt hiszem, ma már nem is fekszem vissza. Inkább elmegyek naplementét fotózni.. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése