Hogyan készül a Blackberry telefon - A panelgyártás/2.rész - Alkatrészek rögzítése.

Folytassuk a blogot újra egy szakmai bejegyzéssel!

Az előző bejegyzést a három dimenziós pasztázás ellenőrző géppel fejeztem be, amely leellenőrzi a panelra került forrasztópaszta elhelyezkedését, formáját, magasságát. A gép után újabb konvejorokon keresztül jut el a panel a felület-szerelt alkatrészek színre lépéséhez, ahol is ezek az alkatrészek a panel felületére lesznek beültetve. Ezt a folyamatot külön erre a célra kifejlesztett, nagyfokú precizitással és gyorsasággal megáldott gépek végzik. Én a Siemens Siplace X4i beültetőgépeket ismerem leginkább, így legfőképpen ezekről írnék pár sort. Amikor először találkoztam ezekkel a gépekkel, ámulatba ejtett a gyorsaságuk. Hogy hogyan is működnek, arról nagy vonalakban fogok írni.

Zárt, elkülönített térbe kerül a nyers, forrasztópasztával ellátott áramköri lap. Ezt a gép a beültető fejen lévő kamerával felismeri, és a beállított program alapján kezdi el annak kidolgozását. A gép oldalába adagolókon (feedereken) keresztül futnak be azok a szalagok, amire szépen, egyenletesen vannak elhelyezve a beültetendő alkatrészek. Ezek a szalagok általában tekercsek formájában kerülnek feltárazásra (feltöltésre). Ezek az adagolók közvetlen kapcsolatban állnak a beültetőgép számítógépével, és mindig az alkatrészek felvétele után éppen annyit léptetnek a szalagon, hogy az azon lévő következő alkatrész megfelelő felvételi pozícióba kerüljön. Ne felejtsük el, hogy ez roppant pontosságot igényel, hiszen az alkatrészek sokszor akkorák, mint egy tű hegye, és 1 centiméternyi szalagon akár 4-5 alkatrész is el lehet helyezve. A következő csatolt videón látszik, hogy mi is történik ezután:

Miután a beültetőfejen található több pipetta egyike a precíz vákuumos rendszerrel felvesz egy alkatrészt, a két oldalt található lézeres rendszerrel a gép megvizsgálja, hogy a felvételi folyamat valóban sikeres volt-e. Amennyiben az volt, a forgó beültetőfej a következő szegmensre fordul, és egy újabb alkatrészt vesz fel. Ez a folyamat ismétlődik meg 12 szegmenssel, miközben a másik oldalán a forgatás közben villantással ellenőrzi a gép a felvett anyag milyenségét is, azaz, hogy jó alkatrészt is vett-e fel (a különböző alkatrészeknek sokszor más az alakjuk, vagy egyszerűen más méretűek), ezeket a gép egy kamerával vizsgálja. A nyomtatott áramkörre nem csak egy irányban kerülnek az alkatrészek, és vannak olyan elektronikai alkatrészek (diódák, IC-k), amelyeknek polaritásuk is van, így nem mindegy, milyen irányban ülteti be őket a beültetőfej. Ezért a beültetőfej forgása közben a kis szegmenseknek pipettáival is fordulniuk kell, hogy a program által szabályozott szögben elforgassák a beültetés felé forduló alkatrészt. Mire az utolsó pipetta megtelik, addigra az első pipetta a megfelelő irányba állította az első felvett alkatrészt. Ebben a pillanatban az egész beültetőfej hirtelen átsiklik az áramköri lap fölé, és megkezdi a beültetést. Innen már csak megfelelő, tized-milliméteres pontosságú beültetésről kell gondoskodni. A fej leereszkedik, és egy apró kis légfújással megszüntetve a vákuumot a helyére biggyeszti az alkatrészt. A beültetés gyorsaságáról más videót nem találtam, ami ilyen minőségben mutatná meg a valóságot. Kicsit reklámszagú, de próbáljunk a szakmai dolgokra koncentrálni. Silicius barátunk bemutatja a videón a gép működését.

Röviden mesél nekünk az alkatrészek felvételéről, vizsgálatáról, és helyes irányba fordulásáról, mégis inkább a sebességet érdemes megfigyelni, milyen gyorsan is dolgozik a gép. Mint látható, egy gépben 4 beültetőfej van felszerelve, és ezzel tudnak variálni, hogy milyen módon gyártsa a paneleket. Alapvetően két módja lehet. Az 1. mód, hogy párhuzamosan mozognak a beültetőfejek, és ilyenkor csak egy beültetőfej dolgozik, míg a másik éppen alkatrészt vételez az adagolókból. Ilyenkor általában a gép két oldalán különböző alkatrészek vannak betöltve, és a két fej mást-mást ültet be. A másik gyártási módnál, mindkét oldalán ugyanazokat az alkatrészeket töltik be, és a két beültetőfej egyszerre dolgozik a két sávon beérkező paneleken. Persze ilyenkor a két sávot kicsit távolabb kell elhelyezni egymástól, hogy mindkét beültetőfej kényelmesen elférjen. Ezek a gépek, ha jól vannak beállítva, régóta be vannak üzemelve, és jó szakemberek kezelik őket, akár 120000 alkatrész beültetésére képesek óránként. Számoljunk csak utána! a másodpercenként 30 alkatrész felvételét, vizsgálatát és beültetését jelenti.

A bejegyzéssorozat következő részében a vizsgálatról és forrasztási folyamatról lesz pár sor. Köszönöm a figyelmet, viszont olvasásra!