Reggeli korán keléses intellektuális bejegyzésem után most lássuk az újabb túrabejegyzést, mely egy esős Somló-túráról fog szólni, melyet ma tettünk meg Dodi barátommal.
Az hogy korán keltem, nem volt véletlen, hiszen apám hajnalban ment gombázni, és szüksége volt a pumpára, hogy mehessen biciklivel. Nem hiába, telihold idején van szezonja a gombának, és ezt apám is jól tudta. Így hát a nagy felindulás. Persze kérdezte, hogy vele tartok-e, mint ha nem mondtam volna neki hétfőn, hogy Devecserbe megyek pénteken, majd biciklizni Dodival. Korán reggel tehát összekészülődtem, rendbe tettem a rég nem használt drótparipát, és útnak indultam Devecser felé.
Devecserben mindenféleképpen meg akartam állni, mert egy ismerősöm megkért, hogy segítsek lomizni a kisfiának egy biciklit, és természetesen alkudjunk is az árból. Én ennek eleget tettem, hétezer forintért elvisz egy full extrás kis montain bike-ot. Lopva az alkalmon, már szerda óta terveztem, hogy veszek magamnak egy bukósisakot is, derék kerékpáros létemre. A méretemben sajnos nem volt választék, de mégis találtam egy megfelelő méretű sisakot, mely kicsit kopott állapotban van, de olcsó, és a célnak még mindig megfelel.
9 óra körül indultam el Devecserből, miután felhívtam Dodit, hogy zárja el az ebeket, mert feléjük tartok. Az út kellemesen telt. A nap nem sütött a szemembe, szélcsend volt, és nem volt melegem sem, mert volt vízhűtés. Elfelejtettem említeni ugyanis, hogy Nyirádon már zuhogó esőben indultam el. Dodiékhoz érve tapasztaltam, hogy Aliz kutya nincsen bezárva, így a tuják mögül csöngettem inkább, hogy ne ugasson. Dodi volt oly kedves és megfogta kutyáját, de azért én is megsimogattam, hátha megismer. Nem így volt, és kezem is csupa szőr volt, így első utam a fürdőbe vezetett. Évivel egy kávé erejéig beszélgettünk, jó volt találkozni, rég nem taliztam már vele. Majd Dodi is elkészült, és az előzetes műszaki felkészülés után útnak indultunk a Somló felé.
Kerékpártúránk első megállója alig pár száz méterre Dodiék házától a noszlopi Európa forrás előtt volt, ahol betankoltuk magunkat noszlopi forrásvízzel. Az út kettesben még kellemesebben telt, volt kivel beszélgetni, forgalom meg két autó volt Dobáig. Út közben elbeszélgettünk a biciklizés szépségeiről, az eső előnyeiről, és tervezgettük a Balaton körutat, ami most már bizonyos, hogy augusztusban fog megrendezésre kerülni. Első problémánk Dobán adódott, mikor is Dodinak egyszerűen kiesett a hátsó kereke a sprintelés megkezdésekor. Rövid buszmegállói intermezzó után tovább indultunk és el is értük a hegyalja utat. A kijelelölt útvonalaon, a szőlőspincék között hajtottunk fel a dombon, mikor is Dodinak megint kiesett a hátsó kereke. Első alkalommal még elment volna, de hogy kétszer egymás után, az valami hiba. Aztán közös megegyezés alapján ráfogtuk a csúnya, gonosz gyorsszorítós hátsó tengelyre, majd mindezek után Dodinak tanácsoltam, hogy haladéktalanul cserélje ki hagyományosra.
Miután felértünk a kőkép feletti parkolóba, kis pihenő után lekötöttük bringáinkat, majd gyalog indulltunk tovább a várhoz. A várhoz vezeető út a szemerkélő eső miatt vízlefolyásos, és sáros volt, de mikor a várba értünk, volt száraz hely, ahol ehettünk végre. Itt készítettük az első képeket. A fotóképezés után a kráteren kersztül mentünk fel a kilátóhoz.
A kilátó valószínűleg a rossz időjárás miatt zárva tartott, de nem is érdekes, úgy sem láttunk volna semmit, mert egy felhő épp akkor borította be a hegytetőt, természetesen velünk együtt. Az itt felállított emlékművekről és hegytetős kellékanyagokról készítettünk pár képet, majd a Jézus ösvényen indultunk tovább a Szent Margit kápolna felé. A lefelé menet, mint az út többi része is beszélgetéssel telt. Megbeszéltük az élet nagy bajait, meg a megoldási lehetőségeket. Szóba kerültek a nők, meg hogy milyen furák is tudnak lenni. Miután a kápolnánál csináltunk pár képet, a hegyoldalon mentünk vissza a hegy majdnem másik oldalára a biciklikért.
Ekkor döbbentünk rá, hogy dodi kereke leengeddett. Azt hiszitek, hogy Dodi kerékpárjának második gyermekbetegsége? Korántsem. Tüske. Mivel csak BASIC szerszámkészlet volt nálam, ami nem tartalmazza a gumijavító készletemet, így pumpálással igyekeztünk hazaindulni a biciklis képek készítése után. Három pumpás megállás után sikerült hazaérnünk, de a csúnya, gonsosz gyorsszorító még ekkor is mutatta, hogy szar, Dobán kiesett Dodi hátsó kereke még egyszer. Megolajoztuk kezünket és mentünk tovább.
Mikor Dodiékhoz értünk, száraz ruhát vételeztünk, és megnézegettük a képeket. Haza ért Józsi bácsi is, Dodi apja, és ekkor mentünk le biciklit szerelni. A gumi készen van, én magam részéről pedig úgy döntöttem, a holnapi nap folyamán állítom be a fékjeimet. Időközben hazajött Dodi anyukája is, így nekiláttunk enni. Évi főztje nagyon finom volt, és közben jót beszélgettünk Tecával. Evés után a szobában megmutattuk nekik a képeket, majd nem sokkal később én elindultam haza, hiszen már 6 óra közeledett. Elbúcsúzás után tehát körülbelül hat órakor indultam el. Ekkor még csepergett az eső, de a Somló felett már sütött a nap, nem váratott magára a jó idő. Mire Devecserbe értem, elég meleg lett, hogy nekivetkőzzek kicsit. Mire pedig hazaértem, elég melegem lett a tekeréstől.
A nap összességében nagyon jól sikerült, és itt szeretném megköszönni Dodinak, hogy eljött velem. remélem tudtam újat mondani/mutatni. A Balaton körútra való felkészülést Dodi már elkezdte, és ha így folytatja nem lesz vele gond állóképességét tekintve. Többieknek csak javasolni tudom, hogy kezdjék el a kisebb nagyobb túrákat, edzéseket, mert nem fogják bírni a napi 70-80 kilométert!
És most jöjjenek a képek, hadd árasszanak 1000 szókat!
1 megjegyzés:
Nagyon jó lehetett a túra, így, esőben is. :-) Valamikor majd csatlakozhatom?
Bocsánat amúgy a reggeli szótlanságért. Akkor keltem. :-) Az ebéd remélem is, hogy ízlett! Próbáltam kitenni magamért, elvégre a pótöcsikém nem szokványos vendég. :-P
Vicu.
Megjegyzés küldése