Télen kerékpárral

Szervusztok kedves olvasók!

2010. november 27: lehull az első hó országunk területén. Kontinentális éghajlatunkat tekintve méltán mondhatjuk, hogy ezzel a nappal megkezdődött a tél meteorológiailag. Ennek apropóján, gondoltam írok pár jó tanácsot kerékpáros olvasóimnak, mire érdemes vigyázni a téli hideg, sötét, és fázós napok-hetek-hónapok alatt, ha nyereg van a lábunk között. Lássuk hát először, mik az alapvető problémák télen kerékpáros szempontból:

1. A téli időszámítás következtében rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák.

2. A kevesebb napsugárzás miatt alaposan visszaesik a nappali felmelegedés.

3. A téli időszakban a nálunk honos csapa

dékfajták egész tárházát vonultatja fel az időjárás.

4. Megváltozott útviszonyok.

5. Kevesebb kerékpáros,

több autós.

6. Megnövekedett kerékpár-karbantartási igény.

Most akkor lássuk a jó tanácsokat!

Október és március utolsó vasárnapjai között beszélhetünk téli időszámításról. Ilyenkor az ember úgy érzi (már pedig jól érzi), hogy a nappalok rövidebbek, az éjszakák hosszabbak. Azok számára akik a világos környezetet előnyben részesítik az éjszakaival szemben, azoknál ez érzelmi lehangoltságot is kiválthat, de a korai sötétedés más veszélyeket is rejt magában. Gondoljunk csak bele, ha szabadnapon reggel 9-kor szép időnk van, szélcsendes, napos idő, és a hőmérséklet is megfelelő a tekerésre, sokan vágyunk a szabadba kerékpározni egyet. A mezei turista felöltözik, és nekivág a vakvilágnak, sokszor világítás, vagy akármilyen láthatósági eszköz nélkül. Teker délután 1 óráig egy irányba, majd úgy gondolja, haza kéne indulni. Így hát elindul hazafelé, de gondoljunk bele, mielőtt hazaér, már jócskán rásötétedik. Persze ez egy elég elképzelt szituáció, ennyire könnyelmű nem lehet senki sem. Mindenkinek javasolni tudom, hogy akárhová megy, vigye magával legalább a táskában az elemlámpáit, hogy mire hazaindul, legyen mivel látni, látszani. Elég olcsón lehet kapni olyan LED-es elemes világítást, amely fél pillanat alatt lekattintható a kormányról és a nyeregcsőről. Érdemes úgy kiválasztani a lámpát, hogy a fényét elég széles körből, 200 méter messziről is látni lehessen.

Első lámpánál emellett az is fontos, hogy lássuk az utat, hiszen télen több akadály is kerülhet az útra (fagyott vízátfolyások, kisebb hóbuckák), amiket érdemes minél korábban észlelni. KRESZ szerint amúgy is kötelező az első és hátsó világítás, legalább most legyen, ha nyáron nincs is. KRESZ szerint kötelező a kerékpárosoknak lakott területen kívüli úton - éjszaka és korlátozott látási viszonyok esetén - a fényvisszaverő mellény (vagy ruházat) viselete. Érdemes lakott területen belül, ésvilágosban is magunkkal vinni. Gondoljunk bele, télen bármikor lehet köd, vagy havazás, és lakott területen belül is vannak kivilágítatlan területek. Én abból indulok ki, hogy egy láthatósági mellény és két lámpa áránál (kb. 3000HUF) többet ér az életem.

Ha tél, akkor hideg, ez egyértelmű. Minden télen vannak, akik azt mondják, hogy nem vagyok normális, hogy idegben is előveszem a biciklit. Ennyit üzenek az ilyen gondolkodású embertársaimnak: Nincs hideg és nincs nem normális biciklis, csak rosszul felöltözött fázós biciklisek vannak. Minden az öltözéken múlik. Lehet akár mínusz 10 fok is, ha ésszerűen öltözködünk, nem fogunk fázni a biciklin sem. Egyrészt, mert az emberi test akár egy hőerőmű, munkával hőt is termel. 2 perc kisebb emelkedőn való tekerés, és már nem is érzi az ember a hideget. Persze ez az állítás nem mindig vonatkozik a levegő által könnyebben ért testtájakra, a kézre a nyakra és az arcra. Vannak elég profi és megfizethető cuccok (kesztyűk, sálak, maszkok), amikkel védhetjük ezeket a testtájakat. A kezet azért érdemes mozgásban tartani, mert könnyen elgémberedhet, ha a fagyos menetszélben, a csúszós úton el nem merjük engedni a kormányt tenyerünk szorításából. A sálat pedig nem érdemes a szánkra húzni, mert bár a belégzést bizonyos fokig orron át végezzük, a kifelé áramló lélegzet, és vele együtt a pára is a sálon keresztül hagyná el a szánkat. Illetve a levegő elhagyja, a kilélegzett pára pedig lecsapódik a sál szálai közt, és csúnyább hideget okoz, mint ami valójában van. Téli hidegben a belégzést érdemes az orra összpontosítani, tudniillik az orr funkciói közt szerepel a hideg levegő felmelegítése is.

Cipő tekintetében érdemes vastag, ámbár nem vastag talpú cipőt húzni. Jó, ha nem csúszós, hiszen akadhat olyan eset, amikor hirtelen kell leszállni a bringából. Ne essünk abba a hibába, hogy saját biciklinkkel üssük el saját magunkat! Lehet cipő alá húzható vízhatlan kamáslikat, amelyek a cipő átázását ugyan nem, de a lábtól való felfázást meggátolják. Jól jön esős, vagy éppen lucskos-latyakos időben. A nadrágnak is érdemes vízhatlannak lennie, és jó, ha jó meleg ez is. Felül érdemes rétegesen, de vastagon öltözködni, a legfelső réteg legyen egy vékony, de szél és víztűrő dzseki. A test hőmennyiségének közel 80%-a a fejbőrön keresztül távozik el. Illetve távozna, ha nem vennénk egy jó meleg sapkát. Ez a füleket is melegen tartja, és kellő vékony ahhoz, hogy rá tudjunk húzni egy bukósisakot, hiszen télen könnyebben eshetünk el, illetve nehezebben tudunk megállni a csúszós utakon. Télen célszerű beszerezni egy áttetsző színű sportos szemüveget, amely megvédi a szemünket a fagyos menetszéltől, és a sűrű havazás okozta kellemetlenségektől.

Eső, ónos eső, köd, dér, zúzmarás köd, havas eső, hó, hódara. Bármelyikkel találkozhatunk télen. Eső ellen a legfontosabb a vizet nem áteresztő ruházat. A vízzel nem is lenne baj, hiszen nyáron még jól is esik, de télen óriási hűtő hatása is lehet.

Az ónos eső nem tartalmaz sem ónt, sem ólmot. Ezt csak azért nevezzük ónos esőnek, mert hasonlóan a felületkezelési eljáráshoz (ónozás) itt is azonnal megfagy a felületre felvitt anyag. A mi esetünkben a túlhűlt (0 Celsius fok alatti, de még folyékony) víz hullik a földre, és azonnal jégpáncélt képez. A dér a nyári harmat téli változata. A köd a látótávolság csökkentésének mestere, veszélyes helyzeteket tud teremteni nemcsak az autósok körében, de a figyelmetlenül haladó bicikliseknél is. Ilyenkor jó, ha előtérbe kerül a láthatóság kérdése. A havazás is elég szépen meg tudja nehezíteni a látást, és a látszást. A kerékpárosoknál a másik problémát a szembe, vagy szem környékére eső hópelyhek jelentik, amelyek akaratunktól függetlenül bezárásra késztetik a szemünket. A hódara kerékpározás szempontjából nem különbözik az átlagos hónál, maximum annyiban, hogy azt jó hallgatni a sisakon, ahogyan kopog.

Télen sokféle útviszonnyal találkozhatunk. A deres, fagyottpárás úton csak arra kell ügyelnünk, hogy ne fékezzünk túl nagyot, hiszen könnyebben csúszik a kerék. Vizes úton azt ésszerű szem előtt tartani, hogy a sok víz nem olyan hatással lesz ránk, mint nyáron, így érdemes kikerülni a tócsákat is, már ha az adott forgalmi helyzetben ezt biztonságosan megtehetjük.

Friss, vagy porhóval borított úton szinte csak a megnövekedett gördülési ellenállás tűnik fel. Ha fékezéskor a hátsó kerék meg is csúszik, a feltornyosuló hógörgeteg miatt is megállunk. Hókásás úton már más a helyzet, itt már megkezdődött az olvadás, és a hó alatt jég rejtőzhet. Három dologra kell fokozottan odafigyelni. A hirtelen fékezések a megcsúszás miatt nem ajánlatosak. A hirtelen kormánymozdulatok sem. Amennyiben az autók nyomvonalán haladunk, fokozottan figyelni kell a szélekre, a nyomvonalról való lefutás csúnya elsőkerék megcsúszást eredményezhet. Latyakos úton csak a fékezésre kell odafigyelni. A kerékpár vékony kereke könnyen átszeli a magasabbra felgyűrt latyakfalakat is, de azért nem árt az óvatosság. Két dolog van, amikor még felülni sem érdemes a biciklire. Ónos esőtől fagyasztott tükörjégút esetén, illetve jégpáncéllá letaposott havas útnál. Itt kizárólag szöges gumikkal ésszerű elindulni, de hazánkban azzal sem érdemes.

Télen a legtöbb hobbikerékpáros, aki csak jó időben ül nyeregbe, jobbnak látja otthon hagyni a kerékpárt. Legtöbbjük tömegközlekedésre váltja a drótparipát, de egyre többen akadnak, akik inkább autóba szállnak, mondván négy keréken könnyebb lesz, mint kettőn. Szerintem a lónak meg négy lába van, mégis maga esik bele (:P).

Ebből adódik, hogy arányosan csökken a kerékpárosok, nő pedig az autósok száma sz utakon. Jobb helyeken ez csak jópofa arcokkal nyilvánul meg: "Néddmá', ráfagy a biciklire!!", de rosszabb esetben találkozhatunk ilyennel is: "Csórikámnak nincs pénze buszra!! Előzd már meg!!". Télen tehát jobban kell figyelni az autósokra, mert ők inkább kevésbé figyelnek ránk, mondván, most úgysincsen sok. Bár télen körülményesebb az út szélén haladni, mert vagy hófal van, vagy azt se látni, hogy hol a széle, azért csak próbáljunk több teret adni az autósoknak is, hátha viszonozzák.

Mivel biciklinket nem tudjuk felöltöztetni télen, és még bundát sem képes növeszteni, próbáljunk több időt szánni a karbantartásra is. Főleg lucskos-sáros időben fontos ez, mikor az eredetileg olajjal bevont alkatrészekre (lánc, fogaskerekek, váltó) most inkább víz van felvéve fagyott állapotban. Ha csak hagyjuk leolvadni, az előbb-utóbb rozsdásodáshoz, majd mechanikai károsodáshoz vezet. Ha aznap nem megyünk sehová sem, tisztítsuk meg a paripár a hótól, jégtől, és sártól, és olajozzuk be kicsit. A gumikat jó, ha télire rücskösebbre cseréljük, csúszósabb úton jó a kissé lejjebb engedett széles ballonos gumi is, de nem ajánlatos a centiszélességű versenybicikli gumi, mert az csúszik meg a legkönnyebben.

Ötleteim tárháza ennyivel egyelőre bezárult, most nem jut eszembe semmi sem. Remélem adhattam plusz dolgokat nektek! Örömteli munkába és suliba bicajozást, és kellemes biciklitúrákat a télre is, sziasztok!